22.rész Hercegnő

Sziasztok! :)

Húú, sikerült befejeznem ezt a részt! Nem hittem volna, ugyanis hétvégén csak a felét tudtam megírni és a másik blogom új részének is csak a háromnegyedét,mert szombaton a barátaimmal voltam, vasárnap pedig egyhuzamban tanultam 6,5 órát. De megcsináltam! :D 

Holnap végre péntek, több okból is alig várom már a szombat délelőttöt, de most nem mondanék még semmit, majd megtudjátok, mert tudom, hogy olyan boldog leszek, hogy nem fogom tudni magamban tartani. :))

Előre is mindenkinek jó hétvégét! :) <3

Nessa. xx

~Liam Payne~

A tévé előtt szunyókálva nem igazán veszem észre, hogy megjöttek a többiek, köztük az elég harsány húgom is, csak akkor riadok fel, amikor egy test érkezik le mellém a kanapéra, majd egy hajzuhatag omlik a hasamra és felém fordulva átölel. Egyik szememet kinyitom és nyugtázom, hogy csak ő az.

-Szia.-emeli fel a fejét, és elmosolyodik.

Megsimítom a haját és puszit nyomok a homlokára, már egészen hozzászoktam, mármint szó szerint. Olyan, mintha nem kb 2 hónapja ismernénk egymást és ez jó. Szerintem. Talán ha nem lenne itt velem a nap 24 órájából mondjuk 16-ban, akkor minden máshogy lenne, de az iskolán kívül általában együtt vagyunk, tudok rá figyelni és azt hiszem minden olyat megteszek, amit egy jó testvérnek meg kell tennie. 

-Szia.-motyogom, majd megköszörülöm a torkom és rámosolygok. Olyan furcsa...-Minden rendben?

Válaszul halkan hümmög, hátat fordít nekem és a karjaim a dereka köré fonja, teljesen hozzám simul, halk hümmögése bebizonyítja, hogy a válasz nem.

-Hé.-simítok ki egy rakoncátlan tincset az arcából.-Stella.-nógatom.

-Aha, csak elfáradtam.-hunyja le a szemét.

-Hol vannak a többiek?

-Niall felment.-sóhajt.-Harry meg dühöng és csirkét eszik a konyhában. Felébresztettelek?

-Nem aludtam.-nevetek halkan, hiszen nem épp a legjobbkor kérdezi ezt.-Miért dühöng?

-Mert Niall akkor jött rá, hogy nem is kell neki csirke, amikor 1 utcára voltunk a Nando's-tól.

-És?-szalad fel a szemöldököm. Szokatlan, Niall-nek nem kell csirke.

-Vett egy vödröt, vagy nem tudom mi az, hogy majd biztos megeszi és csak eszébe jutott valami baromság, de nem, és ezért most egyedül próbálja eltüntetni. Már én is ettem belőle, de az nekem túl sok.

-Mennyit ettél?-kérdezem, visszafojtva a mosolyom.

-Hármat. Hol vannak a többiek?

-Zayn alszik, Louis szerintem Eleanor-nál van.-dörzsölöm a szemem.-Mi baja Niall-nek?

-Nem tudom.

-Felmegyek hozzá.-bontakozok ki mellőle, felül és nagy szemekkel néz a tévére, valami szappanopera, amiben épp egymással üvöltöznek az emberek, van egy öreg nő, aki gonoszan vigyorog, egy lány, aki megint csak gonoszan vigyorog, és néhány kétségbeesett arc.

-Liam, te ilyet nézel?-fakad ki, kissé magasabb hangon, mint amilyen alapjában.

-Nem.-grimaszolok.-Louis és Harry néz ilyeneket
Kirobban belőle a nevetés, majd gyorsan felkapja a távirányítót és elkapcsol, aha, nyálas sorozatok helyett inkább mesét nézünk. Mosolyogva megyek a konyhába, ahol Harry magában motyogva, maszatos arccal próbál meg legyűrni rengeteg csirkét. Döbbenten állok meg az ajtóban, nem csak az arca maszatos, hanem a keze és az asztal is.
-Nando's. Vigyem el a Nando's-ba egy hülye bögre kakaó miatt.-dühöng, és a szájába töm egy újabb elég undorító cafat húst.-Persze, aztán meggondolja magát, mert már nem éhes csirkére. Mi vagyok én?
-Harry.-szólítom meg, elfojtva a feltörni készülő nevetésem.
-Mi van?-kapja fel a fejét.-Kell csirke? Gyere, egyél! Vettem egy vödörrel ennek a gyökérnek de neem, neki már nem kell.-ironizál.
-Nem kérek.-dörzsölöm meg az arcom.-Miért nem kérdezed meg, hogy miért nem kell már neki? Egyáltalán minek vettél, ha azt mondta, hogy nem kér?
-Megkérdeztem, azt mondta, hogy már nem kell neki csirke.-pufog.-Mert ha nem veszek és elmegyünk, akkor 20 perc múlva rájön, hogy mégis kell neki és majd nyavalyogni fog, hogy vigyem el vagy rendeljünk. Nem csinál belőlem hülyét.-rázza hevesen a fejét.
-Annak mindig oka van, ha Niall nem kér csirkét.-töprengek.-Jó étvágyat.-fordulok meg, és kilépek a konyhából.
-Mi? Ennyi? Gyere és egyél! Liam!-kiabál utánam felháborodva.
-Ne zabálj többet, mindjárt lejön és megeszi.
Kikerülve a kanapén tévéző Stella-t felszaladok a lépcsőn, Zayn szobája előtt lassítom a lépteim, nehogy felébresszem és akkor Harry hisztije mellett még őt is hallgassam, majd halkan kopogok Niall ajtaján.
-Gyere.-hallom meg a halk engedélyt.
Benyitok, az ágyán fekve nyomkodja a laptopját, idő közben átöltözött és most már melegítőalsóban terpeszkedik. Fura így látni, sőt, furcsa Niall-t nyugalmi állapotban látni. Nem ugrál, nem röhög, nem zabál, hanem csak fekszik és nyomkodja a gépét.
-Mi a baj?-lépek be, és becsukom magam mögött az ajtót.
-Semmi.-válaszol furán.
Felvonom a szemöldököm, nem néz rám, szemeit a lépernyőre szegei, de amikor mögé lépek csak az üres google keresőt látom, érdekes elfoglaltság lehet azt nézni.
-Jó.-bólintok.-Akkor ha el akarod mondani, tudod hol találsz.-veregetem meg a vállát, tudva, hogy mielőtt kilépek úgyis utánam szól és elhadarja, hogy mi baja. A kezemet csak a kilincsre kell tennem, amikor ez meg is történik.
-Liam.
Sóhajtva fordulok meg, félrelököm a lábát és leülök az ágyra. Az államat a tenyerembe ejtve várok arra, hogy belefogjon a mondandójába.
-Tetszik egy lány.-közli zavartan. -De neki valószínűleg más tetszik.-túr idegesen a hajába, összecsukja a laptopot és félreteszi. Valahogy sejtettem, hogy ismét egy lány áll Niall rossz kedve mögött. Szegénynek valahogy sosem akar összejönni egy normális kapcsolat, pedig igazán megérdemelné már, hogy legyen egy aranyos barátnője.
-Miért nem mondod el neki?
Nem tudom, hogyan írhatnám körül azt az arcot, amivel rám néz. Igen, ő a harsány, vidám Niall aki mindenkivel kedves, de ahogy Harry-n kívül senki, ő sem tudja hogyan menjen oda egy lányhoz. Egyébként Haz se tudja, csak ha részeg.
-Mert.-böki ki komoran.-De már kezdek hozzászokni.
Legszívesebben képen törölném ezért, de nem teszem.
-Egy lány miatt nem eszel csirkét?-nézek rá kérdőn.
Néhány pillanatra mintha eltöprengne, aztán szemei nagyra nyílnak, lefordul az ágyról és futva indul az ajtó felé, röhögve követem, ledübörög a lépcsőn, elsprintel Stella mellett, aki a hirtelen jött tornádóra ijedten összerezzen - nem visít fel! - aztán berobban a konyhába és kikapja Harry kezéből a csirkéket.
-Ajánlom, hogy megedd az összeset!
-Jó-jó.-hümmög, majd lehuppan az egyik székre és jóízűen beleharap egy csirkecombba.
Egyelőre nem szomorkodik, tudom, hogy később még fog, de akkor majd hozatunk még csirkét és hamar elfelejti. Mosolyogva masírozok át a nappaliba, magára hagyva a folyamatosan arról hadaró Harry-t, hogy ezért rengeteg kakaóval lóg neki, és a hümmögve bólogató Niall-t. Inkább leülök Stella mellé, hogy kifaggassam a mai napjáról.
-Kaptam egy kettest.-húzza el a száját. Meglepetten nézek rá, annyit tanul, délutánonként szinte csak tévézik fél órát, aztán vacsoráig és még azután is a tankönyveit bújja.-Tesiből.
-Aha.-mosolyodok el.-nem baj, majd kijavítod. Van fent edzőterem, nyugodtan menj fel amikor akarsz vagy szólj nekem és edzek veled.
Látványosan megborzong és fintorogni kezd, mire oldalba bököm ő pedig nyomkodni kezdi a karom.
-Ilyet akarsz csinálni belőlem? Izmos pasit?
-Szóval szerinted izmos vagyok.-szűröm le.
-Igen, figyelj, Harry azt mondja, hogy elvisz DNS vizsgálatra, mert szerinte jobban hasonlítok Niall-re.-kuncog.
-Megnyugtathatlak, az én húgom vagy és Harry-t lecsapom.
-Ne bántsd már.-csap gyengéden az alkalomra.-Mindig bántjátok, panaszkodott.
-Ez nem igaz.-forgatom a szemeim.-Túlreagálja, senki nem szokta bántani, csak a haját húzgáljuk.
-Húzgálhatom a hajad?-néz rám félredöntött fejjel.-Mondjuk, én  is húzgáltam.-nevet halkan.
-Vicces, amikor nyávog miatta.-nevetek, és magamhoz húzva a fejét megpuszilom a haját.
-Gonosz vagy.-nevet ki.
-Te is.-ölelem át.-Nagyon sokat kell tanulnod?
Elégedetlen, kissé rosszkedvű hümmögéssel válaszol.
-Próbálok sietni. Várj, Liam!-kiált.-Péntek van?!
-Csütörtök.-sóhajtok.-Hétvégén mit szeretnél csinálni?
-Mindegy.
-Nem sok tippet adsz.-húzom el a szám.-A szünetet itt töltöd, ugye?
-Hát, ha nem baj...
-Hülye.-sóhajtok.-Én jobban várom, mint te. Annyi mindent fogunk csinálni!-lelkesedek.
-Mit?-vizsgál csillogó szemekkel.-Liaaam.
-Nem mondom el.-vigyorgok, és az ujjaim köré csavarom a haját.-Nem veszélyeztetlek, de remélem tetszeni fog.
-Liam, nekem itt is tökéletes.-furakszik az ölembe.-Csak együtt legyünk.
Mosolyogva húzom közelebb magamhoz, szentül meg vagyok győződve arról, hogy nála jobb kishúgot nem is kaphattam volna. Amint ez eszembe jut a jó kedvem alábbhagy, nem hibáztatok senkit, valószínűleg ő sem, csak sajnálom, hogy nem voltam vele kisebb korában. Nem voltam egy áldott jó kisgyerek, ketten együtt sok mindent csinálhattunk volna. Valószínűleg ezt anyuék nem díjazták volna annyira, de lehet, sőt, biztos hogy inkább feleltek volna két rosszaságért, minthogy mi külön legyünk. Végül is már mindegy, mostanában sokat gondolkozok ezen, pedig nagyon jól tudom, hogy az időt semmivel sem fogom tudni visszapörgetni. Nekünk ez jutott, de most már senki és semmi nem akadályozza meg, hogy vele legyek.
-Nem fogsz tőlem megszabadulni túl könnyen. Remélem tudod.
Elmosolyodik, sóhajtva nyomok puszit az arcára.
-Nem is akarok.-rajzolgat köröket a tenyerembe. A kezünk azon kívül, hogy az övé nőiesebb, kísértetiesen hasonlít, ujjait összefonja az enyémekkel és a karjaim szinte maga köré fonja.-Mindig kisebb tesót akartam, de te jobb vagy.-emeli fel a fejét mosolyogva.
-Én is mindig kisebbet akartam.
-Meglepetés!-vonja meg a vállát szélesen mosolyogva.-De azért nem vagyok annyira nagyon kicsi hozzád képest.
-Igazad van, kinézel legalább 14-nek és úgy viselkedsz, mint aki lassan betölti a 11-et.-piszkálom.
-Kösz.-húzza fel az orrát.-Te helyettem is felnőttesen viselkedsz.
-Megesik.-mosolyodok el.-De néhány ember szerint most kezdek kamaszodni.
-És az mit takar?
-A legváratlanabb pillanatokban csapok le az áldozataimra.-dörzsölöm össze a két kezem.
Kuncogva ölel át, hátamat nekidöntöm a kanapénak, hogy kényelmesen legyünk mindketten. Nem szándékozok sem felállni, sem elengedni őt, ritkán van olyan, hogy amikor nem tanul akkor van egy kevés idő, amit csak ketten lehetünk. Ilyenkor jó, mert teljesen jelentéktelen dolgokról is tudunk beszélgetni, a fiúkkal is, de azért jó ez így is, ha csak ketten vagyunk. Rendszerint ez az időszak nem tart túl sokáig, mint ahogy most sem.
-Sziasztok.-hallom meg a lépcső felől Zayn kissé rekedt hangját. Stella lassan oldalra dönti a fejét, nem reagálok túl hevesen, lustán felemelem az egyik kezem. Stella szinte le sem tagadhatná, hogy őt mennyire érdekli Zayn előbukkanása. Van egy sanda gyanúm, hogy a húgomnak nem közömbös félig arab barátom, de talán csak paranoiás vagyok, végül is nem adnak okot arra, hogy gyanakodjak. Nagyon ritkán van olyan, hogy egyáltalán a társaságunkban vagy azon kívül egymáshoz szólnak, és ez nem azért van, mert Stella bunkó vagy nehezen barátkozik, Zayn sem bunkó, rá az utóbbi vonatkozik, bár már több, mint 1 hónapja itt van Stella is. Majd csak megszokja, néha megerőlteti magát és kifejezetten kedves vele, ha meg nem akkor csendben elfoglalja magát a többiekkel. Nincs köztük feszültség, én még nem vettem észre, csak Zayn nem keresi Stella társaságát, megérzésem szerint pedig ez nem túl biztató a húgomnak, így ő sem nyit felé. Már nem bosszant.
-Szia, Zayn.-mosolyodik el, az arcát fürkészem, semmi különöset nem fedezek fel. Olyan, mint mindenkivel. Kedves, mosolygós, aranyos.
Hozzám hasonlóan, most Zayn mozdítja meg a kezét, leeresztett vállakkal, kissé borostás arcát dörzsölgetve bemegy a konyhába, Stella felhúzza a lábait és kinyújtóztatja a kezeit.
-Mennem kellene tanulni.-sóhajt kissé bosszúsan.-Ha emberi időpontban akarok végezni jobb, ha most nekilátok.
-Szólj, ha segítség kell.-engedem el, és egy puszi után hagyom, hogy felálljon.
-Oké.-bólint.-Köszi.
Elveszi az asztalról a telefonját, mielőtt elérne a lépcsőig megbotlik a saját lábában, míg én abban a pillanatban felpattanok, hogy elkapjam, ő nevetve megtalálja az egyensúlyát és talpon marad. Mosolyogva pillant rám, a biztonság kedvéért megragadom a karját, nehogy most a nevetés közben essen el, cuppanós puszit nyom az arcomra és felszalad a lépcsőn, a fejemet rázva figyelem ahogy eltűnik és csak azután megyek be a többiekhez.
-Mizu Liam?-rágcsál egy csomag kekszet Harry. Úgy tűnik már megnyugodott.
Niall még mindig mancsosan fogyasztja el a csirkéjét, Zayn éberebben kanalaz valami fura állagú joghurtot, meggyőződésem, hogy az állaga ellenére az jó, mert túl finnyás ahhoz, hogy bármihez is hozzáérjen aminek furcsa szaga van, nemhogy ilyen nyugodtan egye.
-Ha nem figyelek eléggé Stella biztosan megsérül.-rázom a fejem.
-Harry azt kérdezte, hogy mizu veled.-szólal meg cinikusan Zayn. Figyelmen kívül hagyom, ahogy valószínűleg Harry is
-Csodálkozol, hogy ilyen hiperaktív? Szerintem abba az iskolába zombik járnak, tökre lassú mindenki, még jó, hogy ő nem lassul be tőlük.-grimaszol.
Mosolyogva lépek a hűtőhöz, hamarosan nagy hévvel berobban közénk Louis is, és szinte azonnal hadarni kezd valami nagyon aranyos macskáról akit Eleanor-val találtak és mindenképpen meg kell néznünk.
Harry-n kívül egyikünket sem izgatja fel különösebben az, hogy Louis talált egy kóbor macskát, aki volt olyan bátor, hogy odamerészkedett hozzá.
-Behoztál egy kóbor macskát?-pislog értetlenül Niall.
-Nem kóbor, hajléktalan! És olyan aranyos, nézzétek meg!
Persze ekkor már halljuk Harry sipítozását, szerencsétlen állatot a karjaiba kapva rohan be, miközben vadul simogatja a fejét, ami nem igazán tetszhet a cicának mert igencsak elégedetlenül grimaszol és rugdalózik.
-Adj neki csirkét!-parancsol rá Niall-re.
-Harry, vidd ki azt a koszos macskát a konyhából, ki tudja hol járt előtte!-kap tisztasági rohamot Zayn. Egyébként teljesen igaza van.
Sértődötten kivonul vele, a cica érdeklődését felkelti Niall félig megrágott csontjai, érdeklődve leskelődik. Harry kezei közül. Meghallom a dübörgést, a hangra a kisállat megijed, tisztán látom ahogyan a körmeit Harry alkarjába mélyeszti, aki erre természetesen felüvölt és odakap, a macska egy puffanással talpra esik, kiiszkol az ajtón, ezzel megijesztve Stella-t, aki hátraugorva hatalmasat sikolt. Louis a macska után indul, Harry magát sajnáltatja és egy zsebkendőt nyom a vérző karcolásokra, hárman pedig Stella-hoz ugrunk oda.
-Cicc!-kiabál a kanapé alá Louis. Szóval oda menekült a macska.-Gyere, cicc, cicc!
Fújó hang hallatszik a bútor alól, Stella nevetve néz oda, odasétál a szőnyeghez és lehasalva rá halkabban és kevésbé eszelősen kezdi hívogatni a halálra rémült macskát.
-Nem csikart meg?-kérdezi halkan Zayn.
-Nem.-nevet.-Csak megijedtem, hallottam, hogy Harry-nek nagyon tetszik valami és téged is hallottalak Lou, de nem számítottam menekülő macskára.
-Kösz, még én is élek.-morogja Harry.
-Gyere már!-ragadja meg a kezét Zayn, és a csap alá tartja. Nagyon jó, hogy Harry macskás, vérző kezét a tányérok fölött mossák át. Mindegy, ennél betegebbek már nem lehetünk. Bár, ki tudja...
-Stella egy macskasuttogó.-hüledezik Louis. A jövevény az első két lábacskáját bizonytalanul Stella combjára helyezi, kinyújtja a kezét, mire a cica bizalmatlanul megszagolgatja és végül bemászik az ölébe és összekuporodik. Nem is tudja, hogy megtalálta ebben a házban az egyik olyan embert, aki biztos nem fog visongva rohangálni vele, nem nyom az arcába mindenféle kaját és nem üvölt egyfolytában.
-De aranyos.-simít rajta végig csillogó szemekkel. Ezek után maradhat a macska, nekem jelenleg ennyi kell ahhoz, hogy állat legyen a házban.
Zayn a kezét a nadrágjába törölve lép ki a konyhából, nyomában az eddig szigorú tekintettel bámuló, bekötött kezű Harry-vel, csak addig próbál csúnyán nézni, amíg a cica nem pislog rá, utána megint kiül az arcára a mosolya. Leülök Stella mellé a szőnyegre, meg sem döbbenek, amikor meghallom az egyenletes dorombolást, amit a gyengéd cirógatással kivált a kismacskából. Biztos vagyok benne, hogy ez még nem felnőtt macska, nem is tudom, hogy mondják a macskákra, mindegy, a lényeg az, hogy még kölyöknek tűnik. A bundája kissé piszkos, de egyébként fehér néhány vörös, számomra inkább narancssárga folttal, de azt hiszem ezt vörösnek mondják. Louis összeszedett egy eléggé szép kismacskát nekünk.
-Szeretnéd?-kérdezem, és óvatosan kinyújtom a kezem a cica felé.
-Lehet?-emeli fel a fejét döbbenten, barna szemei bőszen csillognak, miközben körbenéz.
Harry, Niall és Louis szint egyszerre, szélesen vigyorogva bólint, Zayn csak megvonja a vállát. Régóta akarunk már egy kutyát, de nincs rá időnk, a macskával nem kell annyira sokat foglalkozni Stella-t pedig ahogy ismerem biztos foglalkozni fog vele.
-Szerinted miért hoztam ide?-kérdezi karba tett kezekkel Louis.
-Osztozol velem?-kotyog közbe Harry.-Azt nem engedtétek, hogy Dusty-t elhozzam!
-Dusty-nak jobb otthon Gemma-val.-veregeti hátba Niall.-Rossz lenne neki a nagy kert után ebben a házban.
Hümmögve ad neki igazat, tétova léptekben ő is megközelíti a macskát, aki erre begörbített háttal felpattan és fújva hátrál.
-Mi bajod van?-néz rá döbbenten.
-Eldobtad.-közli kissé unottan Zayn.-Szerinted?
Nevetni kezdünk, Stella türelmesen visszacsalja magához az egyelőre névtelen macskát és végigsimít a hátán.
-Mi lesz vele amíg nem lesz itthon senki?-ezt a kérdést egymás után követi a többi, lassan rá kell döbbenünk, hogy még így sem lesz igazán jó, Stella kissé csalódottan simogatja tovább. Nem mondhatom azt, hogy tegyük ki a szűrét a cicának, hiszen kb fél óra ismeretség után megbarátkozott vele, majd valahogy megoldjuk.
-Menjünk el vásárolni, veszek macskaajtót és majd felszerelem.-sóhajt Zayn.-Kimehet a kertbe, nem tud akkorát ugrani, hogy kimenjen az utcára és kiszökni sem tud sehol. Gondolom idővel szobatiszta lesz, addig meg majd beengedjük Louis szobájába, hogy elvégezze a dolgát.
-Hé!-szól közbe felháborodva Tommo.
-Te hoztad ide.-néz rá jelentőségteljesen.-Venni kell neki macskás cuccokat, Harry azt úgyis tudja, vigyétek el beoltani meg valaki fürdesse meg.-dörzsöli meg az arcát.-Menni fog?
-Most?-néz körbe Louis.-Mert akkor mehetünk, csak a macskát fogja valaki.
-Maradj itt.-veszem el Stella-tól óvatosan a cicát, addig tanulj meg.
-Liam, ha nincs rá idő nem kell megtartanunk, vigyük be egy menhelyre.
-Maradj csendbe!-szól rá Harry, és megcsípi az orrát.-Ez a mi gyerekünk, asszony! Megyek, veszek neki cuccokat.
Nevetve megrázza a fejét, kinyújtóztatja a lábait és feltápászkodik, szorosan átölel és nyom egy puszit az arcomra, majd tovább szökken és mindenkit megölelget, utoljára megáll Zayn előtt és bizonytalanul emeli fel a fejét.
-Te is mész?
-Kellek?-néz körbe unottan. A fejemmel nemet intek, a többiek biztos, hogy jönni fognak és nem akarom Stella-t egyedül hagyni. Zayn amúgy sem tudna sok mindent csinálni.-Sokáig fog ez tartani?
-Nem tudjuk.-von vállat Niall, és kissé furán méregeti őket.-Nem jelentkeztünk be előre az állatorvoshoz, ott biztos várni kell majd.
-Menjünk már!-toporog Harry.-Liam! Nézd meg, hogy lány vagy fiú-e.
-Honnan kellene azt nekem tudnom?-hőkölök hátra.-Nem mindegy?
-Tudod, van némi különbség a nők és férfiak közt a macskáknál is, csak emeld fel és nézd meg, hogy van-e a lába közt valami.
-Nézd meg te, te vagy a macskaszakértőnk!
Hallom Stella nevetését, sóhajtva bontom ki a karjaim közt eléggé furcsa pózban doromboló állatot, óvatosan felemelem és értetlenül fürkészem, panaszosan felnyávog és ha nem úgy tartanám, akkor az első lábával valószínűleg arcon csapna.
-Nem tudom.-nézek körbe idiótán.
-Transzvesztita.-legyint Niall.-Menjünk, majd eldöntitek a kocsiba.
-Fogd meg.-nyomom Louis kezébe, amíg felhúzom a cipőm, Harry ismét megpróbálja megközelíteni, de furcsa hangot hallatva kezd fenyegetőzni, mielőtt kilépnénk még Stella megsimogatja. Igazán kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz négyen együtt vásárolni egy macskának, akiről nem tudjuk, hogy fiú-e vagy lány, majd eldönti az állatorvos.

~Stella Starlight~

Néhány percig visszafojtott lélegzettel állunk egymás mellett, miután a fiúk elmennek az újdonsült macskánkkal, még állunk egy darabig, megvárjuk, hogy elhajtson az autó és még azután is mozdulatlanok maradunk néhány percig. Zayn kifújja az eddig benntartott levegőt, vállait leereszti, már nem áll olyan mereven, mint eddig, elmosolyodok, miközben magához húz és ajkait gyengéden érinti a számhoz. Megborongok, a szemeim lecsukódnak, a kezeim a nyaka köré fonom és az ujjbegyeimmel megérintem a haját, felsóhajtok, amikor újabb apró csókot kapok, ezúttal a nyakamra. Nem szólal meg, még nem is csókol meg rendesen, gyengéden csókolgat és kiélvezi, ahogyan fokozatosan elolvadok a karjaiban. Mellkasa hozzám simul, felemeli a fejét és hüvelykujjával végigsimít az arcomon, ajkaim résnyire nyílnak, ő pedig végre megcsókol, a derekamnál fogva tart magához, hallom, ahogy rekedtesen nyög egyet, majd mindkét karjával átölel. Ujjaival a copfom kezdi piszkálni, kissé félredöntöm a fejem és csukott szemekkel hagyom, hogy ismét elengedje a szám és végigcsókolja az arcom egészen az államig. Nincs erőm és nem is akarok ellenkezni, rá kell döbbennem, hogy ha vele vagyok akkor nem tudok normálisan gondolkozni, kizárok mindent és csak rá gondolok, nem is lenne normális, ha nem rá gondolnék. Hümmögve húz közelebb magához, egyik kezével a derekamat öleli, másikat az arcomra csúsztatja és újból megcsókol. Nyelvével végigsimít az alsó ajkamon, habozás nélkül, azonnal beeresztem, kezeim felcsúsznak a mellkasán, homlokét az enyémnek dönti arra a rövid időre, amíg levegőt veszünk.
-Nem hittem volna, hogy egyszer egy macskának leszek hálás azért, mert veled lehetek.-nevetgél, miközben kisimít az arcomból egy kósza tincset. Kuncogva simítok végig az arcán, nyugodtan mosolyog, bár szemei furcsán csillognak, miközben rám néz. Látom benne azt az elfojtott vágyat, amit Eric szemében soha, hangja kissé rekedtesen cseng, kezeim a karjai alá csúsztatom és hozzábújok, illata mámorítóan hat rám és teljesen megrészegít.
-Zayn.-suttogom, kezeim a tarkójára csúsznak és lágyan vonom magamhoz. Ajkaim az arcához érintem, kezei a derekamra simulnak, lábujjhegyre állva megcsókolom a száját, pillangócsókokat hagyok az arcán és a nyakán. Rekedtes nyögéssel túr a hajamba Meglepődök, amikor ujjait erőteljesebben nyomja a csípőmbe és halkan zihálni kezd. Tetszik amit kiváltok belőle, gyengéden próbál eltolni magától de nem engedem egykönnyen.
-Stella.-nyöszörög.-Ne csináld.
Hátrahőkölök, mert hirtelen megérzek egy dudort kettőnk közt, néhány pillanat alatt elugrik és berohan a legközelebbi helyiségbe. Értetlenül pislogva nézek utána, ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódnak és halkan kuncogni kezdek. Soha nem csináltam még ilyet, és szégyen vagy nem, igenis tetszett, hogy Zayn így reagált. A velem kissé "utálatos" Zayn pillanatok alatt ellágyult néhány puszitól, tetszik de ugyanakkor kicsit kínosan is érzem magam. Ezt valószínűleg nem kellett volna, azt hiszem, még nem vagyunk együtt 24 órája sem. Nem számítottam erre, csak egy kicsit magával ragadott, hogy kettesben maradtunk. Sóhajtva fordulok meg, halkan felmegyek a lépcsőn, miközben tudatosul bennem, hogy tulajdonképpen mit tettem, az arcom egyre vörösebb árnyalatot ölt, becsukom magam mögött a szobám ajtaját és nekidőlök. Az asztalon nyitva van a történelem könyvem és néhány füzet, leülök a székre és az arcomat a tenyerembe ejtem, nem tudom, hogy nevessek-e vagy sírjak, így hát csak ülök, elmerülök a gondolataimban melyekből néhány perccel később egy gyengéd érintés zökkent ki. Ujjai finoman érintik a vállam, majd másik keze a derekamra csúszik és lélegzete megcsapja az arcom, hátradöntöm a fejem és bizonytalanul pislogok rá. Arcán a világ egyik legszebb mosolya ül, az a kedvencem, amikor megvillantja fehér fogait is. De ez a második, ahogyan a száját picit felfelé húzza, csillogó szemeivel érdeklődve fürkész és a kezeivel gyengéden cirógatja a kezem vagy az arcom. Bűntudat nélkül szállnék vitába azzal, aki azt mondja, hogy ő nem gyönyörű. Érzem, ahogyan az arcom felforrósodik, ujjait a kézfejem köré fonja és felhúz a székről, hogy aztán leüljön rá és az ölébe vonjon, lángoló orcám elrejtem a pólójába, nagyon nehezen birkózok meg azzal, hogy ne folytassam a lent elkezdett magánakcióm. Összerezzenek, amikor ujjaival végigsimít a csípőmön, az arcomhoz hajolva apró puszikkal ajándékoz és szinte érezni vélem azt, amit ő érezhetett lent néhány perccel ezelőtt. Tudom, hogy ha ez így megy tovább akkor vészesen gyorsan haladunk, de nem bírok nyugton maradni ha kettesben maradunk. Ajka megérinti a járomcsontom, ujjaim a hajába csúsznak és gyengéden eltolom magamtól, homlokát az enyémnek dönti, meg akarok szólalni, de amikor szólásra nyitom a szám az alsó ajkam megérinti az övét és szinte azonnal utána kap. Egy sóhajtással hanyatlok a karjai közé, keze felfedezőútra indul, óvatosan simít végig a lábaimon, eljátszadozik a pólóm sarkával, de nem kezdi rángatni, ő marad határon belül, én pedig érzem azt, amit Ericcel mostanában nem. A csillapíthatatlan, leküzdhetetlen vágyat iránta.
-Édesem.-suttogja ellenállhatatlanul, a szívem ha ez lehetséges még szaporábban kezd dobolni a mellkasomban. Hangja kissé rekedt és mély, kinyitom a szemeim és valószínűleg szikrázó arccal nézek rá. Tudom, hogy nincs semmi fontos mondanivalója, csak egy hirtelen jött kedves becézgetés hagyta el a száját, mosolyogva simítom meg kissé borostás arcát, ujjaim lejjebb kalandoznak és megkönnyebbülten látom, hogy csókjaimmal nem hagytam semmiféle észrevehető nyomot a nyakán.
Mosolyogva nézek pajkosan csillogó szemébe, mutatóujjával megérinti az alsó ajkam, ujjbegyére gyorsan puszit lehelek, kezeit a derekamra helyezi és feljebb húz az ölében, kissé megingok de egyensúlyban tart és a mellkasához von.
-Szóval van egy macskánk.-nevet szórakozottan.
-Köszönöm.-suttogom kissé remegő hangon.
-Nem hagyhattam, hogy miattunk ne legyen tiéd az a cica.-tekeri az ujja köré az egyik tincsem.-Majd megoldjuk valahogy, szerintem nem okozhat sok gondot.
Hálásan pislogok rá, ahogyan karjai játékosan megszorulnak körülöttem érzem benne a szeretet, úgy, mint Liam-nél, de Zayn ölelése másabb, nem tudom pontosan elmondani, hogy miben, de másabb.
-Nem tudtam, hogy ennyire heves vagy.-tesz magában szórakozva kínos megjegyzést.
-Nézz tükörbe.-harapok az ajkamba, mutatóujjam elgondolkozva húzom végig az arcán. Megfogja a kezem és apró csókot hagy a tenyeremben. Mosolyogva veszi a kezei közé az arcom, most sokkal szórakozottabb puszit hagy a számon, mint néhány perccel ezelőtt.
-Bájos.-mosolyog, majd felteszi azt a kérdést, amivel szinte mindent "elront" és bosszús, kicsit sem nőies horkantás hagyja el a szám, bár a mondat végére odabiggyesztett becézés mindennél jobban tetszik.-Milyen napod volt, Hercegnőm? 

21.rész Érzelmek és hazugságok

Sziasztok Drágáim! :)

Megint eljött a csütörtök, ezzel együtt jöttem én is az új résszel. Nagyon szépen köszönök nektek mindent, a komikat, az oldalmegjelenítést, a feliratkozókat, nem győzöm megköszönni ezeket a dolgokat. Talán apróságok, de nekem rengeteget jelent mindegyik. Nagyon hálás vagyok nektek, és imádlak titeket! <3 Holnap péntek, kitartást a jövőhéthez, remélem mindenki jól van. Sajnálom, ha vannak hibák a részben, sajnos csak átfutni tudtam, amint hazamentem válaszolok a kommentekre és cserékre. Jó hétvégét mindenkinek! <3

Nessa. xx

~Zayn Malik~

Hunyorogva nyitogatom a szemeim, a fény zavar, ugyanakkor még annyira hideg van, hogy a plédet nem érzem elég melegnek. Hirtelen felülök, a karjaimban nyugodtan alvó lány összerezzen és a mozdulatából látom, hogy engem keres, feneke megfeszül a szűk nadrágban és rosszalló hümmögéssel keresi azt a dolgot, amihez néhány másodperccel ezelőtt még kényelmesen hozzásimult, vagyis engem. A francba, elaludtunk! Mérlegelem a helyzetet, hideg van, a nap most kezd felkelni, a szobám tetőablaka nyitva van, valószínűleg jégveremmé változtattam a lakóhelyem és beengedtem néhány száz szúnyograjt is, de ez a legkevesebb gond, biztos vagyok benne, hogy senki nem talált meg minket, mert akkor nem aludtunk volna ilyen sokáig ilyen nyugodtan, attól már jobban félek, hogy valaki már felkelt és ha megpróbálom kivinni Stella-t, akkor meglát. Megkeresem a telefonom, ami valahol a tető legszélén van, nagyszerű. A kijelző erős világítása zavarja a szemem, az óra hajnali fél 5-öt mutat, nem valószínű, hogy pisis Harry-n kívül bárki is fel tud kelni ilyen időpontban, vagyis ő sem kel fel, csak pisil, tulajdonképpen alva. 

Lenézek, megbizonyosodom róla, hogy nem fogom tudni levinni Stella-t, mert akármilyen pehelysúlyú is, nem tudok leugrani az ágyamra vele a karjaimban, mindketten megsérülnénk. Nincs szívem felébreszteni, de tudom, hogy muszáj lesz mert ha most nem keltem fel akkor én is visszaalszom, és akkor hatalmas bajba kerülünk. Óvatosan fölé hajolok, arca nyugodt és gyönyörű, ajkai résnyire nyíltak, szempillái néha megrebbennek, miközben levegőt vesz, végigsimítok az arcán és halkan suttogom a nevét.

-Stella.-simítom meg a haját. Álmában hümmögni kezd, majd az oldalára fordul és mivel ülök, arcát a hasamhoz dörgöli, kezei körbefonják a lábaim. Mosolyogva kitartóan simogatom az arcát, de nem szándékozik felébredni.-Stell, ébredj fel.-nyomok gyengéd puszit az arcára.-Elaludtunk.

Hümmögni kezd, türelmesen ébresztgetem, felemeli a fejét és résnyire nyitott szemekkel, fáradt arccal néz rám, felemeli az egyik kezét és megdörzsöli vele a szemeit, segítek neki felülni, majd néhány percig nekem dőlve ébredezik.

-Sajnálom.-simítok végig a haján.-Jól vagy? Gyere, menjünk be, aztán aludhatsz tovább az ágyadban.

-Zayn?-szólal meg kissé rekedtesen, a füle mögé tűrök egy barna tincset és megpuszilom az arcát.-Kérdeztél tőlem valamit mielőtt elaludtam vagy csak álmodtam?

Néhány másodpercre magamba kell szállnom, hogy emlékezni tudjak, kérdeztem-e valamit, kínosan az ajkamba harapok, amikor rájövök, hogy milyen választás elé állítottam.

-Kérdeztem.-motyogom.

Ezúttal ő harap az ajkába, de nem úgy mint én, ő nem hülyén rágcsálja, megborzongok, bár semmi köze a hideg szélhez ami megcsapja az arcom,

-Akkor?-mutogat kettőnk közt.

-Ha te is szeretnéd.-nyelek nagyot.

Közelebb mászik, fejét felemeli, majd egyik kezét az arcomra teszi és gyengéd, kínzó csókot hagy a számon.

-Emlékszel rá, hogy mit válaszoltam, ugye?

Bizonytalanul bólintok, gyönyörű mosoly kúszik az arcára, kezemmel megkeresem az övét és az ajkaimhoz emelem.

-Akkor ne kételkedj abban, hogy szeretném.-bújik a karjaim közé.

-Nem lesz baj?-suttogom.

-De.-mondja ki a könyörtelen igazságot.-Biztos, hogy lesz, de majd megoldjuk, nem?

-De igen.-húzom erősen magamhoz.-Téged nem hagylak elmenni.-nyelek nagyot, arcom a hajába fúrom és nagy levegőt veszek. Egyik kezét a tarkómra vezeti, nem kérdez semmit, hagyja, hogy ölelgessem és közben a hajam simogatja.-Valahogyan el kell mondanunk Liam-nek, jobb, ha tőlünk tudja meg, nem fogunk tudni örökké titkolózni.

-Tudom, Zayn. De akkor valamelyikünk költözik, valószínűleg én. Téged nem tehetnek ki, előbb voltál itt, mint én, sőt, régebb óta ismered a bátyám is.

-Ha úgy érzed, el akarod neki mondani, szólj nekem és beszélek vele, rendben?-fordítom magam felé a fejét. Aprót bólint, majd elmosolyodik és egyszerre hajolunk egymás felé, mohón húzom a lehető legközelebb magamhoz, egész testével felém fordul és lábaival körbefonja a derekam, kuncogni kezd, amikor a kezeim felcsúsznak a combjaira.

-Figyelmeztess, ha túl messzire megyek vagy nyugodtan leüthetsz.-motyogom.-Néha elfelejtem kivel van dolgom.

Homlokát az enyémnek dönti és csodaszép, csillogó barna szemeivel az arcom pásztázza, majd aprót bólint és vékony karjaival körülölel. Fejét a vállamra hajtja, örökké úgy maradnék vele, ujjaim maguktól simogatják dús haját, néha csak úgy beletúrok, mert jól esik és nem szól érte, kezem a testén kalandozik, de nem fogdosom undorítóan, ahogyan azt néhányan tennék, csak jó érzés, hogy van, akit megölelhetek és simogathatok, olyan régen nem volt. A nap egyre magasabbra kúszik az égen, eszembe jut, hogy neki ma iskolába kell mennie, nem elég, hogy most itt ülünk, de a randink is sokáig elhúzódott, fáradt lehet.
-Gyere, menjünk be.-fogom meg kissé kihűlt kézfejét. A kezeim közé veszem és az én mancsaimmal próbálom megmelengetni, lehúzom magamról a takarót és betekerem vele, majd egy lágy csók után bemászok a szobámba. Az ágyon állva megvárom, amíg lelógatja a lábait, majd lábujjhegyen állva megfogom a derekát és óvatosan behúzom, velem szemben, állva érkezik az ágyra, melyre egyszerre pillantunk le. Szeretném, ha itt maradna és folytatnánk a közös programunkat, avagy az alvást, de nem lehet.
-Elkísérlek, rendben?-simítom meg az arcát.
-Minden kint maradt a tetőn.-dugja ki a kezét a pléd alól, és megkeresi az enyém.
-Nem baj, majd holnap behozom.-csukom be az egyik kezemmel az ablakot, majd leülök az ágyra és az ölembe húzom.-Tényleg tetszett?
-Tényleg.-bólint, majd felém fordul és a mozdulatból már tudom, hogy mit szeretne.
Az álla alá nyúlok és megpuszilom élénk rózsaszín száját, mely hívogatóan csillog, nem bírok elhúzódni, a pusziból lesz még egy, aztán még egy és ez így megy, majd megunja és a hajamba túrva ott tart, orra az enyémhez dörgölőzik, egy huppanással lefekszik a tiszta ágyneműre, velem pedig megtörténik az, amiről néhány perce beszéltem neki. Elvesztem a fejem és már nem érdekel, hogy csak 16 éves és Liam húga, sem az, hogy bárki bármikor bejöhet, mellkasom hevesen emelkedik és süllyed, csókomat próbálja viszonozni, majd ajkának mozgása lassulni kezd, próbálom mozgásra bírni, de csak lustán válaszol, ezzel kissé lecsillapítva engem is. Már tudom, hogy abba kellene hagynom és azt is, hogy azt a kérdést nem szabadott volna feltennem, de nem bírom azt mondani, hogy ez egy tévedés volt, mint már mondtam, őt nem engedem el, Perrie-t hagytam elmenni, őt nem fogom senki és semmi miatt. Kezét végighúzza meggyűrődött bőrkabátomon, majd nyugtatóan a tarkómra simítja, kétségbeesetten próbálom minél közelebb húzni magamhoz, elengedem fáradt ajkait, mindkét karom köré fonom és az arcom a hajába rejtem, mindketten pihegünk.
-Sajnálom.-duruzsolom.
Halkan nevetni kezd, végigsimít a hajamon és ő is átölel, többet jelent, mint bármi más. Felemelem a fejem és bizonytalanul nézek a szemébe, tudom, hogy már most túl messzire mentem, kedvesen mosolyog rám nedvesen csillogó ajkaival, megpuszilja az arcom és megnyugtatóan végigsimít kissé borostás államon.
-Visszakísérlek, aludnod kell.
Nem tiltakozik, felugrok az ágyról és feszengve megvárom, amíg megigazítja összegyűrődött ruháit és kócos haját. Kibújok a már kényelmetlenné vált kabátomból, legszívesebben mindent ledobnék de nem teszem, nehogy kínos helyzetbe hozzam. Még egy utolsó rövid csókot engedek és gyengéden átölelem, majd előre engedem és csendesen kilopakodunk a folyosóra, hangtalanul lépdelünk el a szobájáig, majd az ajtóban megáll és nagyokat pislogva néz rám.
-Menj, most már aludj.-lehelem a lehető leghalkabban.
-Te is.-bújik közelebb. Végignézek rajta, mosolyogva szemlélem az arcát és szinte magamba iszom az illatát, hogy elraktározzam amíg nem érezhetem megint belőle. Puszit nyomok az ajkaira, majd gyengéd noszogatással irányítom az ajtó felé, mosolyogva néz vissza rám, majd hirtelen megfordul és a lábujjaira emelkedve még egyszer megpuszil. Nevetve figyelem, ahogyan beslisszol a szobájába, a résnyire nyitott ajtóból még egyszer rám pillant, megbököm az orrát, mire kis híján felnevet és becsukja, mosolyogva hatalmasat sóhajtok, majd megfordulok, és egy időben ezzel kinyílik a szemben lévő ajtó, azaz Harry-é. Álmos fejjel botorkál ki a szobájából, megpróbálok meglapulni a fal mellett, de persze ő minden olyat észrevesz amit nem kellene.
-Zayn?-suttogja rekedten.-Mi a f...
Kis híján a hátára ugrok és befogom a száját, ehelyett zavartan előre lépek.
-Felébresztett a klotyómanó?-vigyorgok, figyelmen kívül hagyva zavart pillantásait.
-Miért vagy ruhában? Várj! Te Stella-tól jöttél ki?-nyitja nagyra zöld szemeit, és olyan hangosan suttog, hogy attól félek mindenki meghallja.-Tudtam, hogy nem hallucinálok és tényleg fura hangokat hallok! Csezd meg, Zayn!-vigyorodik el perverzül.
-Te hülye vagy?-őrzöm meg a nemtörődöm hangnemet.-Te már megint a folyosón keresed a WC-t? A szobádhoz tartozó fürdőszobában is van.
-Ja, tényleg.-gondolkozik el egy pillanatra.-Jó, már teljesen odaszoktam a folyosó végére. Mindegy, ne terelj! Nála voltál? Mi van köztetek?
-Dehogy nála voltam.-horkantok, bár egyből rosszul érzem magam azért, ahogy most épp róla beszélek.-ott voltam, ahová most te készülsz, elaludtam ruhában.
-Nem is ebben a ruhában mentél fel!-vigyorog.-Ne hazudj, Malik! Nekem elmondhatod.
-Te lennél az utolsó.-forgatom a szemeim, és gyorsan valami magyarázat után kutatok, hogy miért vagyok más ruhában.-Olyan pletykás vagy mint egy özvegy öreg néni, azonnal elmondanál mindent Louis-nak vagy kiírnád twitterre.
-Így ismersz?-tátja el a száját.-Kapd be!
-Jó, a twitter talán nem, bocs.
-Azért.-horkant.-Zayn, nem tudsz jól hazudni, mit kerestél nála éjszaka, ha nem azt?
-Harry.-sóhajtok, bár iszonyú rosszul érzem magam amiért hazudok neki (is).-Nem nála voltam, elmentem sétálni egy lánnyal azután, hogy elaludtatok, amikor visszaértem bealudtam ezekben a ruhákban most meg felkeltem, a fürdőszobámban valami van a WC-vel, szóval idejöttem. Oké?
-Ha most hazudsz akkor nagyon élénk a fantáziád.-húzogatja a szemöldökét.-Oké, elhiszem, mert alapból rohadt hülyén viselkedsz vele, nem nagyon tudom elképzelni, hogy éjszaka meg rosszban sántikáltok, vagy inkább hemperegtek.
-Nagyon vicces vagy.-forgatom a szemeim. Fején találta a szöget, a hempergős részt kivéve. Harry néha nagyon sötét, de iszonyú jó logikával rendelkezik és nagyon jól tud olyan dolgokat észrevenni, amiket nem kellene, de bezzeg azt ami az orra előtt van sosem látja.
-Legalább csinos a csaj? Tudod, akivel sétáltál.
Vigyorogva bólintok, mert bár nem sétáltam azzal a bizonyos lánnyal, az kétségtelen, hogy nagyon csinos. Egyébként magunk között Haz igazán ritkán használja a 'csinos' jelzőt egy lányra, félreértés ne essék, nagyon szépen tud beszélni a nőkről és tiszteli őket, de inkább alkalmazza a 'fhuu, szexi, azta, uhm micsoda bombázó' szavakat.
-Menjél, mielőtt becsurizol.-lököm meg a fejét. Fáradtan csap egy gyéret a tarkómra, majd a lábait kapkodva visszabotorkál a szobájába, nem tudom miért jött ki, ha utána bemegy, de már mindegy. Ez meleg volt. Most megúsztam, Haz hiszékenyebb, mint Louis, és nem is érdeklik igazán az ilyen dolgok, kivéve ha Louis is vele van, mert ő egy nyomozó és akkor már ketten kezdenek nyomozni. Szórakoztató, de ebben az esetben Louis magánakciója inkább bosszantó. Megrázom a fejem, nem igazán aggódok, mert Harry arckifejezéséből és a szemeinek nem normális "mindent leszarok" csillogásából tudom, hogy reggelre valószínűleg elfelejti vagy nem fogja érdekelni, hogy összefutott velem a folyosón. Ha rákérdez akkor majd letagadom, mondtam már, hogy hiszékeny. Amint belépek a szobámba lekapom a pólóm és a nadrágom, nem dobhatom el, mert furcsa lenne ha olyan ruhadarabok hevernének a földön, amiket a srácok mostanában nem láttak rajtam, fáradtan bedobálok mindent a szennyesbe, majd megnézem magam a tükörben. Határozottan úgy nézek ki, mint aki most kelt fel, a szemeim most már elkezdenek lecsukódni a fáradtságtól, egyre laposabbakat pislogok, a hajam kócos, de közel sem azért, mert olyan rengeteget forgolódtam álmomban. Rámosolygok a tükörképemre, mert hosszú idő után most az az apró rés is be lett töltve, ami eddig hiányzott, és most végre teljesnek érzem magam. Mindenem megvan amire vágyok, sőt, még több is, mint amit érdemelnék. Család, barátok, csodás rajongók, telt házas koncertek, nem kell nélkülöznöm és segíthetek másokon, és most már van egy gyönyörű lány is, akit megvédhetek és szerethetek. Egyszer majd kinyírnak ezért, de éljünk a mának, most még élek, és ma együtt aludtunk, igaz, hogy a tetőn, de jobb volt, mint bárhol máshol, a tető már a mi helyünk.

~Harry Styles~

Kábán botorkálok le a lépcsőn, még nem tudom igazán, hogy hol vagyok és hány óra, abban teljesen biztos vagyok, hogy Stella-t ma nem nekem kell iskolába vinni, valószínűleg ez az oka a kábaságomnak, végre jól kialudtam magam és még hívogat vissza a puha ágyikóm egy kis sziesztázásra. Az utolsó két lépcsőfokról kis híján leesek, de végül megállok a lábaimon és elbotladozok a konyháig, ahonnan hallom az ismerős hangokat.Ó, igen, a konyha, reggeli kábaságaink és hülyeségeink egyetlen szemtanúja, mely nem ítél el és velünk szórakozik. Nem lepődök meg, amikor azt látom, amit. Zayn kis híján belefejel a bögréjébe, Niall a fejét a karjaira hajtva nyitott szájjal alszik, szerintem, Liam az egyetlen aki kissé fittebb mindenkinél, és fáradt tekintettel próbál belecélozni a kávés kancsóval a bögréjébe, Louis kényelmesen hátradőlve a székén vigyorogva nyomkodja a telefonját, rá nem számítottam, de úgy látszik később ébredtem fel, mint hinném. Stella nincs sehol, valószínűleg ő már éberen koptatja az iskola padját, szegény lány. 

-Hát nem édes?-pislog nagyokat Louis, a mozdulatából látom, hogy mindjárt felugrik és belém csimpaszkodik, de úgy érzem ha ez megtörténik akkor mindketten a konyha kényelmes padlóján kötünk ki, ezért inkább leülök egy kissé nyugodtabb barátom, Niall mellé. Úgy teszek mint ő, de én még arra sem vagyok képes, hogy a karjaimra feküdjek, a fejem előre bukik az asztallapra és fájdalmasan koppan rajta, még a hajam sem puhít az ütésen, csak nyögök egyet és lehunyom a szemeim. 

-De.-hallom Zayn rekedtes hangját.-Elbűvölő.

Nem foglalkozok velük, a szemeim nem nyitom ki, hirtelen kényelmesnek találom az asztalt, a nyakam kissé fájdalmasan áll ezért erőt veszek magamon és az egyik karom a fejem alá csúsztatom, mindjárt jobb. Nem tudok elaludni akkora hangzavarban, amit keltenek. Zayn szürcsöl, Louis előszeretettel játszik valami hülye játékkal a telefonján, ami vinnyog, ugrál, liheg, Liam meg pakolászik. Felettébb idegesítő hangok, az egyetlen viszonylag csendes ember köztünk Niall, aki az ég világon semmit nem csinál csak néha levegőt vesz.

-Fejezzétek már be! Mi van? Meg akartok halni?-magyaráz bosszúsan Louis. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy lecsapjam, ezért csak bosszúsan eldünnyögök valami kuss félét.

-Álmosak vagyunk.-világosítja fel rekedtes hangon Liam.-Nem mindenki olyan fitt reggelente, mint te.

-Vigyázz a cinizmussal, Payne! Még mindig én fuvarozom a húgod.

-Meg én.-szólok közbe csendesen.

Nem nagyon vesznek figyelembe, a gondolataim elkalandoznak, alvás előtt mindig ez van. Hirtelen összeszalad a szemöldököm. Hajnalban én találkoztam Zayn-nel? Tovább gondolkozom, meg kell erőltetnem magam, hogy rájöjjek a találkozásunk okára és időpontjára. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a szobám közelében volt, vagy inkább Stella szobája közelében ólálkodott! Aha! Nem vagyok túl biztos benne, hogy ez megtörtént. Lehet, hogy csak álmodtam. De ha mégsem akkor nem kérdezhetek rá úgy Liam közelében, hogy tényleg ott volt-e Stella-nal, viszont fúrja az oldalam a kíváncsiság és kevésbé feltűnően kérdezek rá.

-Zayn, találkoztunk mi hajnalban?-emelem fel a fejem. Nehezebb, mint hittem. 

-Mi van?-értetlenkedik.-Nem.

Érdekes, pedig teljesen biztos vagyok benne, hogy találkoztunk. Még beszélgettünk is. Talán ő is pont annyira kómás még, mint én. Hümmögve hajtom vissza a fejem a karomra, nem szándékozok tovább kérdezősködni, ha találkoztunk is az nem lehet túl furcsa, végül is többnyire egy házban élünk.

-Hülye vagy Hazza.-jelenti ki Louis.-Komolyan, szerinted Zayn felébred magától hajnalban?

-Nem.-röhögöm el magam, tényleg nem valószínű. 

-Igazán hízelgő, hogy rólam álmodozol.

-Nagyon vicces vagy.-jegyzem meg gúnyosan.-Liam.

-Mi van?-dörzsöli meg az arcát.

-Kaphatok kakaót?

-Ha csinálsz magadnak akkor persze, miért ne kaphatnál?

-De a te kakaód a legfinomabb.-rebegtetem a szempilláim. Természetesen ez nem igaz, anya kakaója a legfinomabb, de ő nincs itt, azután jön egy csinos lányé, de az már jó ideje nem volt, azután jövök én, de én most túl lusta vagyok ahhoz, hogy kakaót csináljak. De persze ilyenkor mindig a kiszemelt barátocskám kakaója a legfinomabb,

-Biztos vagyok benne.-nyöszörög.-De te se csinálod olyan rosszul.

-Louis.-mosolyodtam el.

-Hagyjál. 

-Nem igaz, hogy egyikőtök se tud csinálni egy kakaót a legkisebbnek!-háborgok.

-Nem szereted, ha hangoztatjuk, hogy te vagy a legkisebb.-kortyol bele a kávéjába Zayn.-Fúj de szar ez, Liam! 

-Tegyél bele cukrot. 

-De neki csináltál kávét!-teszek szemrehányást.

-Ott van, igyál belőle.-bök a kávéfőző felé.

-Nem, mert keserű. Kakaót kérek.

-Haz, ne nyávogj már.-csap tarkón Louis. Bosszúsan pillantok rá, utálom, amikor ütögetnek. Rendszerint pedig én gyűjtöm be a legtöbb ilyen tarkón vágást.

-Hogyne, üss is meg!-szipogok sértődötten.-De amikor kaja kéne akkor jó vagyok, meg amikor vinni kell Stella-t az iskolába.

-Jól van, majd én csinálok csak hallgass már el.-pattan fel Niall. Egy pillanatra megtántorodik, majd nagyot sóhajtva, magában nyomdafestéket nem tűnő káromkodásokat motyogva kiveszi a szekrényből a kakaóm. Elégedetten mosolyodok el és visszahanyatlok a székre. Igen, ez Niall, a mocskos szájú, ártatlan tekintetű szőke. Az én tekintetem is ártatlan, de ez csak egy megtévesztő külső tulajdonság. 

-Na, vannak még rendes emberek.

-Ezért délután elviszel a Nando's-ba.

-Hagyd inkább, majd megcsinálom én.

-Már késő.-vigyorodik el éberebben, és tejet borít a kakaóporra, majd jól összekutyulja és beteszi a mikróba.

-De van házhoz szállítás is.-grimaszolok.

-Megszívtad.-vigyorog Zayn.

-Fogd be, alvajáró!

-Hisztis.-piszkálódik.

-Gyerekesek vagytok.-jegyzi meg Louis.

-Te beszélsz?-fordulunk felé mindannyian. A telefonja kijelzőjén az idióta játék, egy rózsaszín puding vagy nem is tudom mi nyávog. 

Niall egy kedves arcpaskolgatással elém csúsztatja a bögrém, amiben kellemesen melegen gőzölög a kakaóm, mit meg nem kell majd tennem ezért. De legalább megkaptam.

-Köszönöm.-motyogom.-Megyek én Stella-ért, akkor jó lesz, ha bemegyünk a Nando's-ba is?

-Tökéletes.-vigyorodik el.

-De nem tudtál volna felállni és csinálni magadnak egy kakaót, az túl megerőltető lett volna.-rázza a fejét vigyorogva Liam.

-Te meg nem tudtál volna egy kicsit kedveskedni nekem.-húzom fel az orrom.-Megjegyeztem ám. 

-Én is neked sok mindent, de nem vagyok olyan gonosz, hogy a szemedre vessem.

-De igen, néha nagyon goni vagy.-fintorog Louis, majd szerinte viccesen meglöki Liam bögréjét, amit éppen akkor emel a szájához.

-Volt kitől tanulnom.-vigyorodik el, és a bögréjét mozgatva kezdi lötyögtetni a kávét.-Vigyázz, Lou, még merő véletlenségből rád borul a kávém!
-Az nem kávé, hanem vegyifegyver.
-Mintha te jobbat csinálnád.
-De én legalább nem csinálok, de figyelj, sütit azt tudsz sütni, hanyagold a kávéfőzést és inkább süss valamit, ez úgyis egy viszonylag laza nap lesz, Stella biztos örülni fog neki, tudod milyen édesszájú.
-Rohadtul tudsz érvelni, ha akarsz valamit. Legyen, de csak, és kizárólag Stella miatt.
-Csokisat!-vágom rá, mire Zayn kissé összerezzen. Felé pillantok, fejét lehajtja és szemei csukva vannak, ülve elaludt. A kis rosszcsont, mit csinálhatott éjjel, ha bealszik a reggelinél? Szégyentelen! Úgyis kiderítem, nem vagyok hülye, ha én álmodok, akkor biztos nem arról, hogy holtkórosan összefutok a folyosón Zayn Malik-val.

~Niall Horan~

Elsősorban a Nando's miatt tartok Harry-vel, és tényleg csak amiatt, ha az ötletem felvetésekor tudom, hogy előtte idejövünk, akkor inkább csendben maradok. De furcsa lett volna azt mondanom, hogy nem jó ha akkor jövünk, amikor Stella-t hazaviszi. Érdeklődve pislogok ki az ablakon, ahogyan elnézem az iskolából kiözönlő lányokat és fiúkat, hirtelen hiányérzetem támad, én szívesen beülnék még az iskolapadba. Imádom a ,,munkám" és mindent ami vele jár, csak néha kicsit hiányzik az átlagos élet. Ha akkor kiesek az X-Factor-ból, ha nem raknak össze minket, akkor most talán valami unalmas boltban dolgoznék eladóként, magamtól sosem mentem volna egyetemre, de ki tudja, talán valami jogi kar lelkes hallgatója lennék. Uhh, nem, képtelenség. Nem kell sokat találgatnom, hogy ki az a lány, aki leugrál a lépcsőfokokról, majd futva indul az autó felé, miközben a haja lobog utána. Annyira gyönyörű, mindig mosolyog, ami még szebbé teszi. 

-Megint olyan.-mosolyodik el mellettem Harry. Előszeretettel piszkálódik Stella-val és idegesíti Liam-et, de én tudom mi az igazság, úgy néz rá, mintha a saját kishúga lenne. Az elején én is próbálkoztam ezzel.-Nézd meg, hogy mosolyog. 

-Mikor nem?-teszem fel a költői kérdést.

Az ajtó kitárul mellettem, valószínűleg nem számít arra, hogy valaki ül a helyén, mert amikor beugrana a helyére és felfedez engem, kezét a szája elé kapja és magas hangon felvisít, közben legalább 1 métert ugrik hátra. A hirtelen hangtól az én számat is elhagyja egy ordítást, és arrébb ugrok néhány centit az ülésen, Harry pedig a fejét rázva kezd röhögni, abban a pillanatban Stella is összegörnyed. Haja előrehullik, arca szinte sugárzik, gyorsan becsapja az ajtót és a lábait kapkodva bepattan a hátsó ülésre. Több okból is megpróbálok elvonatkoztatni attól, hogy kis híján az ölembe ugrott.

-Bocsi.-ugrik be mögém. A torkom összeszorul, ahogyan előrehajol és én tudom mire készül, csinos ajkai nevetős puszit hagynak az arcomon, mindent, amit csak lehet megmozgat bennem. Szinte rögtön megkapaszkodik Harry ülésében és hasonlóval üdvözli a nevető göndört, aki játékosan összeborzolja a barna hajzuhatagot.

-Mikor szoksz már le a visítozásról?

-Megijedtem! Nem tudtam, hogy hozod Niall-t is, nem szóltál előre, hogy ne előre üljek.

-Te nem ülsz, hanem vágódsz.-nevet halkan.-Kösd be magad.

Zavartan pislogok kettőjük közt, Stella hordoz magával valamit, amitől mindenki boldog lesz, legalábbis szerintem. Mindig nevet, mindig csak úgy sugárzik belőle a boldogság és jókedv.
Az elején számomra felfoghatatlan volt, hogy Liam hogyan volt képes megbirkózni ezzel a helyzettel néhány nap alatt. De most már értem. Stella minden porcikájában olyan, mint ő. Kedves, segítőkész, vidám, ő Liam lány változata. Ha külsőleg csak apróbb dolgokban, belsőleg mindenben ugyanolyanok, bár Liam nem ennyire ijedős és kevésbé gyakran visít. De azért szokott.
-Éhes vagy?-pillant rá a visszapillantóban Harry.-Niall-nek jövök egy fuvarral a Nando's-ba.
-Az jó.-hümmög csillogó szemekkel.-Éhes vagyok, valami zöld trutyi volt ebédre.-grimaszol, közben édes nevetőráncok jelennek meg a szeménél.
-Hallod, te biztos, hogy nem inkább Niall húga vagy?
-Aha. Miért?-hajol előre. Fejét oldalra billenti és rám mosolyog. Visszamosolygok, nehezemre esik nem megjegyezni, hogy ma is mennyire gyönyörű és csinos. Elbűvölő, ahogyan a barna szemeivel mindent érdeklődve figyel, a mosolya, nevetése és az az örökös vidámság. Számomra ő tökéletes, ő az a lány, akit régóta keresek, eddig reménytelenül.
-Semmi.-legyint Hazza.-Ti valami umpalumpákkal éltek együtt egy másik világban.
-Csoki.-hümmögök.
Nevetni kezd, összehúzom magamon a dzsekim, mert hirtelen futkosni kezd a karomon a hideg.
-Döntsétek el, hogy mit esztek. Nem akarok sokáig sorban állni, egy nyavalyás bögre kakaóért ez nagy ár.
Halkan hümmögve kíváncsiskodik, fejét az ülésnek dönti és elmélyülten piszkál egy kilógó cérnát a táskáján.
-Stella! Majd' elfelejtettem!
-Tessék?-kapja fel a fejét.
-Milyen napod volt?-kérdezi mosolyogva Harry.
Kis híján felnevetek az unott arckifejezése miatt, lágyan elmosolyodik és visszahanyatlik az előbbi, számára kényelmes pozícióba.
-Eltelt.-vonja meg a vállát.-Szokásos. Dogák, felelések, unalmas társaság. Kaptam egy kettest tesiből.-húzza el a száját.
-Szard le!-legyintek.-Én is utáltam.
-Elviszlek titeket valami vizsgálatra.-motyog Harry.-DNS teszt.
-Borzasztó.-borzong meg látványosan.-Gyenge vagyok én a kötélmászáshoz.
-Amúgy sincs semmi értelme.
-A tanár azt mondta gyakoroljak. Van nálatok valami erős függöny?
-Szerintem téged még az a csipke is elbír.
-Azt nem értem-hümmög Harry-hogy tök sokat eszel, utálod a tesit, mégis olyan vagy, mint egy melleket növesztett fogpiszkáló.
-Ezt bóknak veszem.-nevet fel jóízűen.
-Jó. De komolyan, hogy csinálod? Férfiaknak is van rá módszer? Ha nem figyelek felcsúszik a bébihájam.-tapogatja meg 1 kézzel a hasát. Fhu, vagy nekem is lesznek melleim! Nemár'!
-Nem tudom.-kacag.
-Niall, Meki nem jó?-fordul felém.
-Csirke.-próbálok szigorúan nézni.
-Üssetek le ha legközelebb kakaót akarok!
-Téged senki nem bánt, mert te vagy a legkisebb.
Bosszúsan fújtatni neki, majd lassít egy piros lámpánál és haragos tekintettel mér végig.
-Reggel bezzeg felhánytorgattátok, hogy ezt nem szeretem! Persze, kakaót csinálni nehéz a kicsinek, akkor nem számít. Amúgy meg mi az, hogy engem senki nem üt meg? Zayn és Louis is állandóan lecsap.
-Milyen kakaó?-dől előre kíváncsian Stell.
-Nem vagy annyira fiatal hozzánk képest, hogy pesztráljunk. Örülj neki, kaptál kakaót, nem kérek sokat azzal, hogy állj meg a Nando's-nál. Gondolj arra, hogy Stella is éhes. Én meg nem szoktalak ütögetni.
-Én sem kértem sokat, csak egy bögre kakaót. Téged senki nem ütöget vagy csapkod.
-Milyen kakaóról van szó?-szalad össze Stella csinos szemöldöke.
-Semmi. Te vagy az egyetlen kedves ember a házunkba, persze csak utánam. Te nem szoktál ütögetni sem.
-Ó.-nevet.-Ez kedves, azt hiszem ezt is bóknak veszem. Nem kaptál reggel kakaót?
-De.-adom meg gyorsan a választ, nehogy azt higgye, hogy bunkó voltam.
-Ezért megyünk Nando's-ba.
Vidáman felkacag, nevetése betölti a kocsit. A fejemet elfordítom és kibámulok az ablakon, a mellettünk lévő kocsiban egy kisbaba ül a hátsó ülésen, elmosolyodok visszafordulok a hevesen magyarázó Harry felé.
Illetve felé fordulnék, de a figyelmem sokkal inkább vonzza egy hatalmas szemű lány. Legszívesebben fejbe vágnám magam valamivel, hogy térjek észhez. Most igazán rám férne egy tarkón csapás, lehetőleg egy lapáttal. Nem tudom, hogy ez mikor történt, egyszer azon kaptam magam, hogy még jobb kedvem lesz, amikor ő is ott van, ahol én, egyre többször néztem végig rajta, amikor senki nem látta, majd nyugtáztam, hogy gyönyörű. Utána meg megállás nélkül kezdtem csúszni valami olyan felé, ami határozottan tilos mindenkinek, nem csak nekem. Nem mondom el senkinek, mert nem tehetem, nem tartok Liam-től, mert nem bántana, viszont azt tudom, hogy aljas húzás lenne kikezdeni a húgával, meg amúgy sem hiszem azt, hogy megfelelő barát lennék Stella számára. Ő gyönyörű, bizonyára nem tekint rám máshogy, mint ahogy mondjuk Louis-ra. Több okból akarok észrevétlen maradni az érzéseimmel együtt, az egyik, hogy ő Liam húga, a másik, ami eléggé valószínűtlen, hogy HA valami Isteni csoda folytán úgy alakulna, hogy képes lennék kibökni, amit kell, és ez viszonzásra találna, és HA összevesznénk egyszer, akkor nem csak vele vesznék össze, de még Liam is haragudna. Jobb meghúzódni a háttérben, és csendesen reménykedni abban, hogy majd egyszer csak egyik napról a másikra elmúlik. De ez nem túl jellemző rám. Ki mással történne ez, ha nem pont velem? Nincs még egy ilyen szerencsétlen...
-Minden rendben?-helyezi egyik puha kezét a karomra. Zavartan emelem fel a fejem, kissé talán túlságosan elmerengtem.
-Persze.-mosolyodom el.
Barna szemei gyanakodva csillognak, viszont ő is elmosolyodik és testével nekidől az ülésnek.
-Mi újság az iskolában?-kérdezem.-Mármint a tesi kettesen kívül.
-Semmi, szokásos. Alig várom már, hogy tavaszi szünet legyen.
-Az jó lesz!-vigyorodik el Harry.-Liam már tervezget.
-Mit?-kapjuk felé mindketten a fejünket, de csak sunyi vigyorgást kapunk válaszul.
-Az titok.-húzogatja a szemöldökét.-Hé, figyu Stell!
-Hmm?-hümmög, miközben elmélyülten vizsgálja apró tenyereinek vonásait.
Arca édesen szórakozott, szépen ívelt ajkai szinte mindig mosolyra húzódnak, ezért apró nevetőráncok gyűlnek a szeménél és aranyos gödröcskék az arcán. Még nem felnőtt, de már nem kislány, és ez annyira bájossá teszi. Nem tudom megállni, hogy ne nézzek az arcát, mert egyszerűen vonz, az egész lány annyira elképesztően gyönyörű.
-Találkoztunk mi hajnalban?
-Nem.-emeli fel a fejét.-Emlékeznék rá, mély benyomást tettél rám.-kuncog.
Ha nem tudnám hogy érti, elérkezne annak az ideje, hogy féltékenységi rohamoz kapjak, de így csak elmosolyodok. Egyre jobban beilleszkedik közénk, már nem jön annyira zavarba, ha reggel/este/bármikor félmeztelenül vagy alsónadrágban mászkálunk, ez egyébként rendszerint csak Harry, de Zayn is előszeretettel hagyja el a pólóját. Kan társaság egyetlen lánnyal. Kezdünk belőle One Direction fiút nevelni. Nem, azért ezt nem, ő a mi... vagyis a többiek pótkishúga, Liam esetében lemarad az a "pót" szócska, az enyémben kicserélődik a " ne fantáziálj róla, Niall!"-re.
-Azt meghiszem.-vigyorog önelégülten.-játékosan a karjára csap, Harry egyik kezével hátranyúlva megpöcköli Stella egyik helyes kis fülét, mire a lány alkalmazza a tőlünk ellesett technikát és meghúzza Haz egy göndör fürtjét. Határozottan beilleszkedett közénk.-Fura, mert úgy emlékszem, mintha láttam volna Zayn-t a szobád körül valamikor hajnalban.
-Haz, nem valószínű, hogy hajnalban pont ő az én szobám körül mászkál. Több okból is elég valószínűtlen.-nyel nagyot és lesüti a tekintetét.
Gyanakodva fürkészem az arcát, majd magamban legyintek egyet, igaza van, Zayn a lehető legutálatosabban viselkedik vele. Szegény...
-Ja.-húzza el a száját Harry is.-Akarod, hogy beszéljek vele?
-Dehogy!-kiált fel, mire mindketten összerezzenünk. Harry viszonylag megőrzi a nyugodtságát, mert vezet.-Bocsánat. Csak az olyan gáz lenne, majd ha úgy érzi megpróbál ismerkedni.-csacsog zavartan.
-Néha olyan szívesen leütném.
Lágyan elmosolyodik, a tekintete furcsa, és a mosolya is, mintha csak magamat látnám. Várjunk csak... Stella-nak tetszik Zayn! Na, mit mondtam. Nincs még egy olyan szerencsétlen, mint én.
-Nem kell.-mosolyog.
Előhúzom a telefonom, hogy kezdjek magammal valamit. Lehajtom a fejem és nyomkodni kezdem, ki-be lépkedek a menükből, majd random felnézek twiterre, a falam természetesen pörög. Elolvasok néhány üzenetet, de nem köt le, némelyiken elmosolyodok de most ezek sem képesek feldobni. Igazából nem hittem, hogy majd pont engem vesz észre, ez inkább részemről a "távolról csodálom" kisiskolás stílus. De azért mégis rosszul érint, mert... mert csak. Senkinek sem esne jóé, ha észrevenné, hogy aki után epekedik annak valaki más tetszik.
-Fordulj meg, nem kell csirke.-motyogom.
Hatalmasat fékez, káromkodva pillant hátra, mögöttünk dühösen dudál egy autó, kinyújtja a kezét az ablakon és bocsánatot int, miközben zaklatottan fordul felém.
-Haver, mi a fene bajod van? Beteg vagy?
-Nem, csak már nem kívánom.
-Tudod hova menj! Mindjárt ott vagyunk Niall, ne szórakozz már velem. Tökmindegy, Stella-t elviszem ha már majdnem ott vagyunk.
-Már nem kívánom.-húzom el a szám.
-Niall.-motyogja csendesen a hátul ülő lány.-Mi a baj?
-Semmi.-hagyja el a szám szokatlanul ellenségesen.
Ijedt szemekkel fürkész, ajkait összezárja és csendesen bólint, majd előrehajol és megpuszilja az arcom, sajnálkozva tekintek rá, elmosolyodom és inkább újra a telefonomnak szentelem a figyelmem. Kedves gesztus. Végül is valószínűleg nem tehet róla, ahogyan én sem, talán ő van rosszabb helyzetben, mert Zayn vele még bunkó is, ő meg velem úgy viselkedik, mint egy kis tündér. Ja, meg úgy alapjában mindenkivel egy tündér, hülye álmokba ringatom magam. Semmi baj, minden rendben, már kezdem megszokni.

20.rész Rég volt már...

Sziasztok! :)

Na, most nem késtem! :D Sikerült befejeznem a részt időben. Viszont lehet, hogy a későbbiekben ez nem mindig fog sikerülni így fenntartom a változtatás lehetőségét és ha nekem praktikusabb, akkor péntekenként fogok új részt feltenni. De még nem most, talán soha, de ha esetleg úgy alakulna... :)

Nem akarok sokat beszélni, remélem mindenkinek jól telt a hét és minden rendben veletek. Olyan jó lenne, ha többet tudnék beszélni veletek, viszont most arra sincs időm, hogy a komikra válaszoljak. Ígérem, hogy hétvégén megteszem, írjatok itt, twitteren, bárkivel nagyon szívesen beszélgetek! 

A linkcserékre ígérem, hogy válaszolni fogok és kiteszem majd mindent, amint holnap hazamentem. 

Sok puszi mindenkinek: Nessa. xx

~Stella Starlight~

Egész nap izgatottan járkálok, órákon nehezen figyelek oda, de azért próbálok a feladatokra koncentrálni, irodalomból ötösre felelek Shakespeare-ből - még jó, hogy Zayn a költőkben segít nekem - apropó Zayn, egész álló nap ott motoszkál a fejemben, izgatott vagyok az estével kapcsolatban, ugyanakkor félek a lebukástól, még azt sem tudom, hogy mit fogok mondani a többieknek. Hova megyek, miért, mikor, kivel, mikor megyek haza. Sulit után kissé feszülten, de jókedvűen ugrálok le a lépcsőn, kikerülök egy csoport beszélgető és röhögő végzőst, félfüllel hallom, hogy ,,Vanessa Hudgens-nek milyen jó a segge". Mosolyogva lépek az autóhoz, már nem néznek annyian, bár még sokan bámulnak, mert szeretnék megtudni, hogy ki fuvarozza minden nap a szerintük csendes Stella-t. Beugrok az anyósülésre Louis mellé, és puszit nyomok az arcára.

-Hé, válts pihenőüzemmódba.-nevet.

Vigyorogva pislogok rá, mosolyogva rázza meg a fejét és beindítja az autót.

-Most nem hazamegyünk, mert a fiúkkal egész délelőtt a stúdióban voltunk és még maradnunk kell, Liam nem akarja, hogy egyedül maradj. 

-Oké.-bólintok hatalmas mosollyal az arcomon. Még nem voltam stúdióba és elég ritkán hallottam őket énekelni, több okból is örülhetek ennek a délutáni programnak.
-Éhes vagy? Megállhatunk valahol de a stúdió közelében is van egy Starbucks.
-Most nem, ráér később.
-Milyen napod volt?-teszi fel a szinte már megszokottá vált kérdést. Ő és Harry is mindig megkérdezi, később Liam is.
Megvonom a vállam, hiszen szinte minden nap ugyanazt a választ adom, unalmas, feleltem, dolgozatot írtunk, továbbmentünk az anyaggal.
-Szokásos.
-Vagyis?
-Feleltem irodalomból, a többi órán haladtunk tovább, töriből összefoglaltunk.
Látványosan megborzong, majd szemét egy pillanatra leveszi az útról és kedvesen mosolyog rám.
-Hétvégén lesz egy meccsem otthon Doncasterben, a fiúk is jönnek, te szeretnél?
-Milyen meccs?-szalad össze a szemöldököm.
-Foci.-mosolyog.
-Focizol?-csodálkozom.
-Aha.-bólint.-Jótékonykodom vele meg segítek az otthoni csapatnak, 1 évig tagja is leszek, állom az új mezek, labdák, szóval a focis dolgok árát. Az edzéseken nem mindig tudok ott lenni, de a meccseken igyekszem.
-Persze, hogy elmegyek!-vigyorgok szélesen.-Hogy jut időd ilyesmire?
-Amire akarok, arra úgyis szakítok időt.-kacsint.
-Mikor utazol oda?
-Péntek este, akarok egy kicsit a szüleimmel meg a tesóimmal is lenni, szombat délután lesz a meccs, ha jól tudom ti reggel jöttök Harry kocsijával, Eleanor-t viszem magammal.
-Uu, tök jó lesz.-tapsolok izgatottan.
Mosolyog rajtam, az utat figyeli és néhány utca után megáll egy teljesen átlagosnak tűnő épület előtt. Kiugrik a kocsiból, addigra én is kitántorgok és kis híján elesek, ha nem kap el. Játékosan összeborzolja a hajam, vállára veszi a táskám és becsapja a kocsiajtót, aztán a kulcsával lezárja és maga előtt terelgetve irányít be az ajtón. Nem hallok hangokat, teljes a csend, ami engem is hallgatásra bír, érdeklődve pislogok körbe, de nem látok semmi számomra ismeretlen dolgot, majd Louis kitár előttem egy ajtót és egy szobában találom magam, mely üvegfallal van kettészelve, tele van olyan gépekkel, amikkel még soha nem találkoztam, hangszerekkel, hangszórókkal. És az üvegfal mögött ott állnak a fiúk, mindannyian csukott szemmel szorongatják a mikrofonállványt és látszólag énekelnek, de én nem hallom a hangjukat. Egy forgószéken középkorú férfi üldögél, aki az érkezésünkre megfordul és egy gombot megnyomva hallhatóvá teszi a dalt, amit a 4 fiú énekel. Bruno Mars - Grenade. Elszorul a torkom, nagyokat pislogva pillantok Louis-ra, aki csak mosolyog és megsimítja a vállam, imádom ezt a dalt, az előadóját, a hangzást, de tőlük még jobban tetszik. Nem veszik észre, hogy megérkeztem, szemeimet rajtuk tartom, lemaradtam Liam kezdéséről, ám Niall szólójára kicsordul egy könnycsepp. Szemeit lehunyja, hangja tele van fájdalommal, fejér picit hátrabillenti és ujjai elfehéredve szorulnak a mikrofon köré. A többiek lehajtott fejjel állnak, mindannyian lehunyt pillákkal, Harry kezd énekelni, felemeli a fejét és kinyitja a szemét, ahogyan felfedez szája mosolyra húzódik, de a hangja komoly marad, kiráz a hideg, amikor befejezi, és Zayn néz rám barna szemeivel. Nem zavarja, hogy ott áll mellettem Louis, sem az, hogy a többiek vele vannak, egyenesen a szemembe nézve énekli el a saját részét, Liam továbbra sem néz fel, látom, ahogyan mély levegőt vesz és kiereszti a hangját, majd Louis szólóját egyszerre kezdik el. Oldalra döntöm a fejem és szinte belebújok a mögöttem álló fiú karjaiba, csak mosolyog rajtam, de a karjait körém fonja és szorosan tart magához, az öleléséből nézem a fiúkat, majd amikor befejezik egyszerre mosolyodnak el és néznek fel. Liam arca felderül, majd ellép a mikrofonállványtól és kitárja az üvegajtót, barna szemeiben csodálkozás csillog, amikor felfedezi az arcomon csordogáló könnyeket.
-Most nézzétek meg mit csináltatok vele!-böki meg a mellkasát Louis, majd elenged és én Liam karjaiba mászok. Akármennyire is szeretem azokat az embereket akik felneveltek, azt kívánom bárcsak máshogy döntöttek volna az igazi szüleim, bárcsak maradhattam volna náluk és együtt lehettem volna a bátyámmal, most inkább választanám a nehezebb életet vele, mint a gondtalant nélküle.
-Szeretlek Liam.-suttogom.
Egész teste megmerevedik egy pillanatra, majd fölenged és szorosan tart magához, arcát a hajamba fúrja és megpuszilja az arcom. Nem várom el, hogy ő is kimondja, talán még túl hamar lenne, mégis megteszi.
-Én is szeretlek.-simít végig a hajamon. Nem tudom meddig állunk ott, mindenki csendben van, én meg arcomat a pulcsijába fúrom amíg elapadnak a könnyeim. Felemelem a fejem és halványan elmosolyodok, meglepődök, amikor látom, hogy az ő szemei is furcsán csillognak, egyszerre kezdünk kínosan nevetni, játékosan megszorongat, majd megpuszilja a homlokom.
-Videóra vettem.-emeli fel Harry a telefonját.
-Érzéketlen vagy, Hazza.-veregeti hátba Louis.
-Most miért?-nyitja nagyra csodálkozva a szemeit.
Nevetve megtörlöm a pulcsim ujjával az arcom és egyenként megölelem őket is, majd megállok Zayn előtt. A szeménél összefutó nevetőráncokból tudom, hogy mennyire szórakoztatja a színjátékunk.
-Öleld már meg!-parancsolja Harry.
Zayn felvont szemöldökkel fordul felé, majd kelletlen és kissé esetlen mozdulatokkal ölel át. Annyira jól csinálja ezt az egészet.
-Na.-fonja össze maga előtt a karjait elégedetten.-Mit szerencsétlenkedsz? Nehéz volt?
-Fogd be, Haz.
-Béna vagy, Malik.
-Befogjam a szád?-rázza a fejét nevetve, majd két lépést hátrál és meghúzza Harry haját.
-Köcsög.-sziszegi a fejét dörzsölgetve.
-Birka.
-Idióták.-szól közbe Liam.
-Éhes vagyok.-sóhajt Niall.
-Stella.-ragad karon Louis, és az eddig mosolyogva üldögélő férfi felé fordít.-Mint egyetlen normális ember  ebben a nem normális társaságban, bemutatom a hangmérnökünket, Kenny-t.
-Ne ringasd magad lehetetlen álmokba.-tápászkodik fel, és megpaskolja Louis arcát.-Szia.
-Jó napot.-mosolygok.-Stella vagyok.-nyújtom felé a kezem, amit azon nyomban megragad és kedvesen megszorongat.
-Kendall, de szólíts csak Kenny-nek, és ne higgy el mindent, amit Louis állít magáról. Eléggé élénk a fantáziája.
Nevetni kezdek, szinte azon nyomban megkedvelem. Louis rosszallóan néz rá, majd sértődötten megfordul és lehuppan a kanapéra.
-Nem vagyok hajlandó ilyen emberrel együtt dolgozni! Sérteget egy magamfajta csodálatos sztárt!
Az utolsó szót eléggé furcsán mondja ki sztáht-nak hangzik, kézfejével leír egy kört és hercegnősen tartja, orrát felemeli és elfordítja a fejét.
-Oké Hamupipőke, megvárhatod a többieket az ajtó túloldalán.
-Csitt!-pattan fel.-Mi fény nyilall az ablakon...
-Hát te beteg vagy.-kacag fel Niall, vele együtt a többiek is összegörnyednek a nevetéstől.
Elbotorkálok az ülőhelyig és lezuhanok rá, arcomat a tenyerembe temetem, Louis-nak vannak elég bizarr megnyilvánulásai.
Csak költői a személyiségem.-rebegteti a szempilláit.-Munkára! Mit lazsáltok? Lusta népség!
-Kezdheted.-irányítja Kenny az üvegfal felé.-I Would, a te szólód.
-Azt hittem Liam-é.-grimaszol.
-Csak hogy biztosan ne másét kezdd énekelni.-mosolyog türelmesen.
-I Would?-pislogok körbe izgatottan.-Ez új dal? Hallhatom? Ugye hallhatom, Liam?-kezdek rugózni a kanapén.
-Nem.-jelentik ki mindannyian.-Foglalkozz csak a háziddal, neked is várnod kell a megjelenésig.-ölel meg bocsánatkérően a bátyám.
-Olyan gonik vagytok.-pördül meg Louis.-Miért ne hallhatna 1 dalt?
-Mi az a goni?-kacarászik Harry.
-Te, amikor nem adsz a gumicukrodból.-vág sértődött fejet.-Ezt az egyet mutassuk már meg neki, ne legyetek olyan önzőek, mint Harry.
-Te ma nagyon goni vagy.
-Ez nem igaz.-legyint.
-Menj be, és énekeld el azt a 4 mondat szólódat!-utasítja Kenny.
-Az olyan kevés.-fintorog Zayn.-Énekelje el az enyém is.
-Srácok, tudjátok, hogy nem én döntöm el.-lágyul el az arca.-Menj be, Louis, légyszíves.
-Na, ha így mondod akkor bemegyek.-paskolja meg a lefárasztott férfi arcát.-Akkor hallhatja Stella?
-Felőlem.-sóhajt.
-Majd ha kész lesz.-jelenti ki Liam.-És ezt az egyet, a többiről szó sem lehet.
Elégedetten bólint, vigyorogva rám kacsint, majd a fenekét rázva beszambázik a helyére, elfoglalja a mikrofonját, majd Kenny leül a helyére, de ahelyett, hogy feltenné a fülhallgatóját, kényelmesen hátradől a székében.
-Nem fogja normálisan megcsinálni.
És igaza van, Louis a dal helyett komoly arccal áriázni kezd, ki vinnyogva, ki röhögve zuhan a földre, kanapéra. Kenny-n kívül senkit nem mérgel fel Louis komolytalansága, ő komoly arccal ül a helyén, miközben én szinte fetrengek Niall ölében.
-Befejezted?-szól bele a mikrofonba.
-Még nem repedtek el az üvegek.-biggyeszti le az alsó ajkát.-Kaphatok egy poharat?
-Louis William Tomlinson!
-Egyedül nem tudom megcsinálni.-hisztizik.-Jöjjenek már be a többiek is.
-Gyerünk, srácok.-jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.
Jajjgatva kelnek fel, még néha nevetni kezdenek, miközben egyenként bemennek az üveggel elzárt, hangszigetelt részbe, ahogyan becsukódik mögöttük az ajtó Liam megszólal.
-Stella, ha nem zavarunk akkor kezdj el tanulni.
-Oké.-bólintok, majd Kenny megnyom egy gombot és attól fogva csak azt látom, hogy tátognak, a hangjukat már nem hallom, pedig annyira szeretném.
Percekig csak nézem őket, folyamatosan belenevet valamelyikőjük a dalba, pofákat vágnak és piszkálják egymást, Kenny nagy levegőket vesz és türelmesen megvárja, hogy lenyugodjanak. Liam mondd valamit, egyszerre bólintanak és megcsinálják normálisan, majd újra, és megint újra. Képes lennék egész délután nézni őket, de engem várnak a házik, ha ma este Zayn-nel akarok lenni és nem a könyveimmel, akkor neki kell látnom. Előhúzom az irodalomkönyvet, elmosolyodok és visszasüllyesztem a táska mélyére, hiszen nem kezdhetek el Rómeó és Júliát tanulni, amikor Zayn a költőkben segít, az elég furcsa lenne. irodalom helyett előveszem a fizikát, természetesen eszembe jut az a bizonyos délután, amikor megpróbált segíteni ebből a tantárgyból. Ki hinné, hogy van akiket valamilyen szinten a tantárgyak hoznak össze? Mosolyogva kezdem olvasni a következő órára tanulandót, hamarosan mindent kizárok a fejemből és csak a tantárgyaknak szentelem a figyelmem. Felhúzom a lábaim, néha írok valamit és olvasás közben a tollam végét rágcsálom, nem veszem észre milyen gyorsan eltelik a délután, akkor eszmélek fel, amikor kinyílik az üvegajtó és 5 kissé izzadt, erősen levegőért kapkodó fiú botorkál ki, felkapnak 1-1 üveg vizet és leülnek oda, ahol épp vannak.
-Kész vagyunk.-jelenti be ünnepélyesen Kenny.-Fújjátok ki magatokat, aztán tőlem ott randalíroztok ahol akartok, megérdemlitek, szép munka volt, srácok.
-Kész a lemez?-tátom el a szám.
-Még nem, de felvettünk minden dalt.-ölel át mosolyogva Liam, majd összepacsiznak és megölelik egymást, meg engem és Kenny-t is, aki ennek nem örül annyira, mint én.
-Az agyamra mentek.-fúj nagyot, majd hátulról meglöki Harry fejét, aki erre durcásan néz rá.
-Akarod látni a borítót, Stell?-vigyorog szélesen Niall.
-Ne merd megmutatni, Horan!-szólnak rá szinte teljesen egyszerre.
Durcásan húzom fel az orrom, karba tett kezekkel nézek körbe, majd Harry és Louis karon ragadnak és egy "csá Kenny" kiáltás után kirángatnak maguk után az ajtón és már kissé rekedten énekelni kezdenek.

~Zayn Malik~

Kissé fáradtan, jókedvűen esünk be a bejárati ajtón, jómagam kissé izgatott és feszült is vagyok, de nem mutatom ki. Minden rendben van az estével kapcsolatban, amiatt nem aggódhatok, attól félek, hogy Stella-nak nem fog tetszeni. Egész nap ezen kattogott az agyam, aztán amikor megjelent meg azon, hogy milyen gyönyörű és mikor csókolhatom már meg. Ma délután látta sírni és rájöttem arra, hogy ezt soha többé nem akarom látni, szerencsére nem volt túl komoly és csak meghatódott a kis előadásunkon. Jókor jött, csak nosztalgiáztunk és pihenésként énekeltük el az egyébként egyáltalán nem könnyű dalt, ami mindannyiunk személyes kedvence.

-Felmegyek, bepakolok holnapra.-rúgja le a cipőjét.

-Addig csinálok valami kaját.-nyom puszit a homlokára Liam.

Harry szinte azonnal elfoglalja a kanapét és kedvenc csatornájára kapcsol, nem, nem a Bebe Tv-te gondolok, ahol fürdőkádban úszkáló gumikacsákat és bedrogozott, szivárványok közt lebegő, forgó plüssmackókat nézhet a nap 24 órájában, hanem a Boomerang-ra, ahol Scooby Doo és a Rejtély Rt. izgalmas kalandjait élvezheti. Louis némi vitatkozás után arrébb lökdösi a szétfolyt göndört és együtt figyelik a tv-t, Niall Liam után megy a konyhába, én meg magamban vigyorogva lépdelek fel a lépcsőn, a saját szobám helyett végigmegyek folyosón és teli szájjal vigyorogva húzom magamhoz a meglepett lányt.

Teste azonnal elernyed a karjaimban, mosolyogva csókolom meg, ezzel végre teljes lesz a napom és már nincs hiányérzetem, alig várom, hogy hiperaktív társaságunk nyugovóra térjen és kettesben maradjunk.

Halk sóhaj szökik ki a száján, imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá. Csókunk lassú és kissé mohó, reggel csak egy puszira volt időnk, most viszont úgy érzem a végtelenségig állhatunk itt. Pedig nem. Próbálom megszakítani, vággyal teli puszikat helyezek csinos ajkaira, de valahogy mindig elhúzódnak, majd ajkai engedelmeskednek nekem és ugyanott lyukadunk ki, ahol voltunk. Visszafogom a bennem tomboló férfiösztönt és akaratot, mert ezt nagyon nem akarom elrontani, ha beleőrülök is, de türelmes leszek és ha az kell, akkor évekig nem megyek ennél tovább. Hova tervezek, hiszen még nem is a barátnőm...
Lábujjhegyre állva próbálja megakadályozni, hogy végleg véget vessek ennek a harcnak, de magasabb vagyok és én nyerek, bár ennek a dicsőségnek egyáltalán nem örülök. Bosszúsan hümmögve néz rám, kezét a tarkómra helyezi és magához hüz. Halkan nevetni kezdek, túl gyenge vagyok és engedek a csábításnak, kevésbé mohó csókban forrunk össze ismét. Elégedett hangok hagyják el a száját, kezem önkéntelenül csúszik a fenekére, kuncogni kezd, miközben gyengéden noszogatom magam felé.
-Megfogtad a fenekem.-nevet halkan, szemei most is édesen csillognak.
Hümmögve fúrom arcomat az illatos hajába, kába csókokat hagyok a nyakán és örömmel fedezem fel, hogy minden ilyennél megborzong.
-Tetszik.-mosolygok.-Haragszol?
-Buta vagy.-bigyeszti le az alsó ajkát, melyet kedvem lenne most azonnal bekebelezni.
-Ha attól megbocsájtasz, te is megfoghatod az enyém.-nevetek, mire ismét megborzong.
-Majd amikor nem számítasz rá.
-Goni vagy.-használom a Louis által kreált rövidítést. Tommo egy nyelvújító is lehetne.
-Örülj neki, hogy nem árullak be!-nyújtja rám a nyelvét.
-Velem együtt lebuknál, hercegnőm.-simítok végig mosolyogva az arcán.-Ezt akarod? Elveretsz?
-Nem.-harap az ajkába. Úristen...
-Ezt ne csináld.-motyogom fojtottan.-Többek között ezt se.
-Miért?-harapja be ismét az ajkát.
Kínosan feszengeni kezdek, halkan felnevet, majd megpuszil és megsimítja az arcom.
-Áll még az este?-kérdezem bizonytalanul.
-Tudtommal igen.
-Rendben.-döntöm övének a homlokom.-Remélem tetszeni fog.
-Biztosan, ha kapok még ebből.-érinti meg mutatóujjával az ajkam. Mosolyogva puszilom meg az ujjbegyeit, majd megfogom a kezét és belecsókolok a tenyerébe.
-Ingyen van.
-Tedd félre nekem mindet.
-Másnak nem is jár rajtad kívül.-simogatom a kézfejét.
-Merem remélni. Zayn, mit fogok mondani Liam-nek? Egész nap azon gondolkoztam hogy mit találjak ki.
-Semmit.-mosolygok.-Ne aggódj emiatt.
Csodálkozva néz rám, majd apró bólint.
-Mit vegyek fel?
-Teljesen mindegy, valami meleget, nem szeretném ha megfáznál.
-Nem sokat segítettél.-húzza el a száját.
-Mert a legkevésbé sem az érdekel, hogy mit fogsz viselni.-nyomok puszit az arcára.-Csak gyere el.
Szemeit lehunyja és kezeivel ismét gyengéden húz magához, szeretném, ha nem kellene nemet mondanom neki vagy sietni.
-Stella.-suttogom.-Le kell mennünk.
-Mindjárt.-sóhajt.
Ujjaimmal a haját simogatom, mielőtt végleg elengednénk egymást ismét megcsókolom, ám ez sokkal rövidebb ideig tart.
Mosolyogva veszem szemügyre kissé kipirult arcát és duzzadt ajkait, melyekre kilépésem előtt még egy utolsó csókot nyomok. Sóhajtva baktatok át a saját szobámba, rendbe szedem a hajam és hideg vízzel megmosom az arcom, majd mielőtt Louis vagy Liam fegyőr utánam jönne lemegyek a lépcsőn.
-Stella?-néz mögém Liam.
-Nem tudom.-vonom meg a vállam.-A te húgod, miért rajtam keresed?
-Biztos még tanul.-mosolyodik el.
-Ja, biztos.
A megmaradt délután nagy részét a tévé előtt töltjük olyan műsorok nézésével, amik hülyeségi versenyben egymást előzgetik. Stella-val továbbra is úgy teszünk,ahogy eddig. Néha szenvedek, nehogy felnevessek. Röhejes, hogy ezt csináljuk, amikor ha ketten maradunk elég nehezen szakadunk le egymásról.
Az este nagy részét a szokásos programmal töltjük, egymáson röhögünk a nappaliban, ketten a társaságunkból eléggé aktívan váltanak egymással üzeneteket twitteren, visszakövetik a rajongóinkat meg még kitudja mit csinálnak, fáradtságra hivatkozva én lépek le elsőként, nincsenek köztünk bizalmas pillantások, egyáltalán nem nézek Stella-ra.
-Jó éjt.-sóhajtom, és megdörzsölöm az arcom.
Különböző módon elnyávognak nekem valamit, majd felcaplatok a lépcsőn és bezárkózom a szobámba. Nem vagyok ideges vagy feszült, inkább kicsit izgulok amiatt, hogy tetszeni fog-e neki. Szép nyugodtan kibújok a ruháimból, majd a fürdőszobába megyek és beállítom a megfelelő hőfokra a vizet. Alaposan megmosakszom, nem restellek elhasználni negyed üveg sampont a hajamra, erre sosem sajnáltam. Miután végzek lazán a csípőm köré dobok egy törülközőt, átdörzsölöm a hajam, hogy ne csöpögjön belőle a víz, majd visszamegyek a szobámba és felhúzok egy alsónadrágot. A hajamat dörzsölve halászok elő egy kissé ülepes fekete nadrágot, fehér pólóinget és a fekete bőrdzsekim, nem tervezek luxusrandit, nem is valósíthatnám meg így, hogy konkrétan ketten tudunk arról, ami köztünk van, de nem nézhetek ki idiótán. A hajam félig megszáradt kócos tincsekben meredezik a fejemen, néhány perc alatt megszárítom az egészet, majd elfoglalom a fürdőszobatükröt és hosszú percekig állítgatom a hajam. Szándékosan kissé rendezetlen tincseimbe még utoljára beletúrok, majd sóhajtva megvizsgálom magam és kissé bűntudatosan mosolygok a tükörképemre. Egyszer Liam úgyis megtudja, de még nem mondhatok semmit, lehet, hogy ma annyira szerencsétlen leszek, hogy mindent tönkreteszek. Nem, nem teszem tönkre, ezt most nagyon nem akarom elrontani. Óvatosan befekszek az ágyamba és nyakig betakarózok, hogy semmim ne látszódjon ki a takaró alól, türelmesen alvást színlelve várom, hogy Louis pici lelke megnyugodjon és eltakarodjon a saját szobájába, ne engem nézegessen. Ajkaimat résnyire nyitom és halk horkolást produkálok, a halk léptekből már tudom, hogy ő közeleg, kinyitja az ajtót és néhány percig ott áll, mocorogni kezdek és a másik oldalamra fordulok, a takarót természetesen húzom magammal, ennek következtében teljesen belegabalyodok de nem csinálok semmit, megvárom, hogy elhúzzon. Amikor végre elmegy felülök és megkeresem a testrészeim a takaróban, az ágyneműt lazán ledobom az ágyra és csendesen szuggerálom az ajtót. Lábaimat ráérősen belebújtatom a Converse cipőmbe, majd miután az utolsó gyér fény is megszűnik a folyosón és nem szűrődik be hozzám, percenként az órára pillantva várom, hogy megérkezzen a vendégem. Az ajkamat rágom, majd amikor nem jön én indulok el érte, sóhajtva rúgom le a cipőm, de ahogy kinyitom az ajtót megpillantom őt. Arcára valami olyasmi ül ki, mint amikor először talált az ajtaja előtt, akkor bocsánatot kérni mentem a bunkó viselkedésemért. Kezeit a szájára tapasztja, gyorsan behúzom a szobámba, becsukom mögötte az ajtót és lágyan nekidöntöm.
-Szia.-mosolygok a szemébe nézve.-Már azt hittem nem jössz.
-Sajnálom, biztos akartam lenni benne, hogy Louis nem jön be még egyszer.
-Szóval Tommo fegyőr téged is ellenőriz.-vigyorodok el.-Ne aggódj, többet nem fog bemenni, már biztosan alszik.
-Hogy megyünk ki?-pislog nagyokat, a szemem már hozzászokott a sötéthez de az arcán kívül mást nem nagyon figyelek.-Annyira jól nézel ki.-sóhajt, majd az ajkába harap és lesüti a tekintetét.
Szemeimet lassan végigjártatom rajta, lábaihoz tökéletesen farmernadrágot visel, strasszkövekkel kirakott mintás fehér pólóval és piros műbőr kabátkával, haja gyönyörű loknikban omlik a vállára és hátára, legszívesebben beletúrnék.
-Megyek és elbújok.-suttogom.-Gyönyörű vagy.
Az álla alá nyúlok és óvatosan megcsókolom, vagyis megpróbálom, de szája ahogyan az enyémhez ér mindketten mohón kapunk egymás után, erre vártam egész nap. Most már senki nem zavarhat meg minket. Elfog a mosolygás, amikor lábujjhegyre állva kúszik közelebb. Mindkét kezem a dereka köré fonom, helyet cserélünk, én dőlök az ajtónak és magamhoz szorítom. Nem sietünk, csókunk lassulni kezd, valamivel könnyebben szakadunk el egymástól mint legutóbb.
-Hogy megyünk ki?-leheli.
Belepuszilok a nyakába, majd a füle mögötti érzékeny pontra nyomok apró csókot.
-Ki mondta, hogy kiviszlek?-mosolygok.
-Hát...
Elengedek, könnyedén felszökkenek az ágyamra és lenyitom a saját tetőablakom. Mosolyogni kezd, szemei bőszen csillognak a kíváncsiságtól miközben közelebb húzódik.
-Mindjárt segítek.-susogom, majd gyakorlott mozdulatokkal kiemelem magam a tetőre, megvárom míg felkapaszkodik, majd a derekánál fogva emelem ki.
-Sajnálom, ez nem túl különleges, sőt...
-Zayn.-súgja a lehető leghalkabban a nevem. Végigpásztázza a kirakott két pokrócot, párnákat,  a közepes méretű kosárkát.-Kérlek, most az egyszer ne magyarázz semmiről.
-Tessék?-szalad össze a szemöldököm.
-Tökéletes.-simul a mellkasomhoz, arcát a nyakamhoz dörgöli, végigsimítok a karján és magamhoz vonva gyengéd puszit nyomok a feje búbjára.-Köszönöm.
-Meddig maradsz? Holnap iskolába kell menned.
-Bármeddig.-motyogja.-Nem baj, úgyis csütörtök lesz.
-Fáradt leszel és...
Mielőtt folytathatnám mutatóujját a szám elé teszi, majd mosolyogva elhúzza és megpuszil.
-Nem baj.-ismétli.
Sóhajtva adom meg magam, kiterítem az egyik pokrócot és lehúzom magam mellé, nem lejt, így semmi nem fog lebucskázni, viszont senki nem is lát minket, imádom ezt a helyet, gyakran ülök itt, bár már inkább a másik oldalon és nem egyedül. Kényelmesen befészkeli magát az ölembe, karjaim a dereka köré fonom és az állam megtámasztom a vállán, illata most is az orromba kúszik.
-Köszönöm, hogy eljöttél.-motyogom lehunyt szemekkel.
Valamit motyogva dől hátrébb, fejét hátradönti és a szemembe néz, ő a tarkóm felé nyúl, amikor én lehajolok az ajkaihoz. Játszadozva piszkálom a haját, az ujjaim köré tekerem, majd beletúrok, kábán pislogva húzódok el tőle, néhány másodpercig hallom, ahogyan lélegzik, majd elmosolyodik és megpuszilja az arcom.
A kosárért nyúlok, nem készültem 3 fogásos pazar vacsorával, csak kis apróságok, amiknek szerintem örülni fog, ahogyan ismerem ő jobban örül a kis dolgoknak. Sajnos nem gitározhatok neki, mert valószínűleg behallatszana, Niall meg köztudottan felébred a gitár hangjára, azt egy későbbi alkalomra tartogatom, ha lesz későbbi alkalom.
-Fogalmam sincs, hogy mit szeretsz.-nyitom ki a kosár tetejét.-Szóval van itt úgy minden, ami belefért ebbe. A sütit nem én sütöttem mert azt még nem tudok, de majd egyszer megtanulom azt is.
Sorjában halászom elő a mai nap vásárolt dobozos epret és apró gyümölcsöket, csokiöntetet, majd a becsomagolt sütit, ami egy kicsit összenyomódott.
-Sütöttem palacsintát.-emelem ki nagyot sóhajtva a tányért.-Az égetteket nekiadtam Niall-nek.
Kuncogva bújik közelebb, utolsóként nem valami alkoholtartalmú italt veszek ki, mert nem az a célom, hogy leitassam, két kis dobozos fantát teszek a kipakolt ételek mellé.
-Elég lúzer randi.-húzom el a szám, miután alaposan felmérem az eléggé unalmas ötletem.
-Nem is.-mosolyog rám.-Nekem tetszik, Zayn.
-Az a lényeg.-simítok ki egy rakoncátlan tincset az arcából.-De Stella...
-Nincs de, azt mondtam, hogy tetszik. Nem szoktam hazudni.
-Együtt hazudunk?-nevetek, és összefűzöm az ujjainkat.
-Elhiheted, hogy nem vagyok rá büszke, de muszáj...
-Nem muszáj.-hajtom le a fejem.
-De, mert akarom.-nyúl az állam alá, lágyan kér arra, hogy nézzek rá. Elmosolyodok, végigsimít az arcomon, kérdő pillantással néz rám, mire megfogom a kezét és én vezetem a hajamba, ő az egyetlen, aki összekócolhatja.-Nem lúzer, inkább aranyos.
-Mint te.-szólok közbe eme nyálas mondattal.-Kérsz palacsintát?
-Persze.-bólint. Előkotorom a nutellát, kimászik az ölemből amíg megcsinálom a nutellás palacsintákat, teszek beléjük néhány apróbb epret, banánkarikákat, majd ahogyan tudom összetekerem őket és húzok néhány csíkot a csokikrémmel. Igyekszem összehozni valami gusztusosat, odabiggyesztek a palacsinták végéhez 1-1 epret, majd félve pillantok fel. Csillogó szemekkel nézi a tányért, visszahúzom az ölembe, majd a combjaira helyezem a tányért és a kezébe adok 1 villát.
-Zayn.-álmélkodik az első falat után.-Ez nagyon finom!
Lecsípek egy darabot és megeszem, tényleg elég finomra sikerült, de lehetne jobb is. Kapok tőle egy kissé nutellás csókot, majd rögtön visszafordul és jó étvággyal enni kezd. Mosolyogva figyelem, közben én is falatozok az édességből, szabad kezem hüvelykujjával gyengéden simogatom a lábait.
-Nem fázol?-kérdezem halkan.
-Nem.-hümmög, majd leteszi a villát és nagyot sóhajtva dől nekem.-Ilyet csinálsz máskor is?
-Bármikor.-mosolygok, és a lába helyett az arcát simítom meg.
-Egy randimon sem laktam még ilyen jól.-villantja meg hófehér fogait.
-Sok volt már?-harapok az ajkamba. Hogyne lett volna sok, egy ilyen lánynak mint ő...
-Nem, egy sem.-nevet.-Ez az első, de nem is szeretnék többre menni.
-Hát azt én sem szeretném.-jegyzem meg halkan.
Arcára néhány másodpercre meglepettség ül ki, majd elmosolyodik és kuncogni kezd, a karom folyton libabőrözik tőle.
-Ha ez az első, akkor Eric...?
-Nem voltunk soha randizni.-rázza a fejét.-Gyerekszerelem volt.
-És ez nem az?
-Nem tudom.-vonja meg a vállát.
Kibontom a szépen becsomagolt sütiket, tetszik, hogy nem undorodva vizsgál egy szeletet és nem milliméteres falatokat eszik, hanem normális méretűeket és jó étvággyal, nem nyávog azon, hogy elhízik.
-Milyet kérsz?-kínálom.
Tekintetéből látom, hogy szinte mindet megkóstolná, én pedig nem sajnálom, iszonyú vékony pedig szerintem rendesen eszik.
-Kettévágjam őket?-mosolygok.
Az ajkába harapva bólint, kezeim közé veszem az arcát és megcsókolom, nem bírom ki, hogy ne tegyem meg. Kuncogva ölel át, orrunk egymásnak ütközik de csak közelebb húzom magamhoz, nem tudom mikor éreztem így utoljára, minden tetszik amit csinál, minden apró rezdülését tökéletesnek látom. Talán sosem éreztem még ezt, nem tudom, annyira nem akarom elrontani. Ajkának mozgása lassulni kezd, majd egy puszival búcsúzik tőlem, legszívesebben egy levegővétel után újra kisajátítanám az ajkait, fejét a vállamra hajtja és hevesen lélegzik. Mosolyogva vágom ketté a süteményeket, egyenlően megosztozunk rajtuk, majd a megmaradt gyümölcsöket csokikrémmel egymás szájába adjuk. Pillanatok alatt annyi mennyiségű ételt fogyasztunk el ketten, ami elég lenne egy kisebb focicsapatnak, de azt hiszem soha nem laktam még ilyen jól sütikből és gyümölcsökből. Nem nyáladzunk, csak jól szórakozunk együtt megspékelve néhány forróbb és maszatosabb pillanattal. Sóhajtva dőlök el a pléden, mosolyogva pillantok az égre, nem túl felhős, látok néhány csillagot és észreveszek egy repülőt is, kabátban nem fázok, viszont a lábaim csak félig érzem.
Csillogó szemeivel félve néz rám, majd óvatosan idemászik hozzám és bebújik a karjaim közé. Elveszem a másik plédet is és betakarom vele, néhány másodpercig mozdulatlanul fekszünk egymás mellett, majd óvatosan megmozdul felém, felbátorodva én is az oldalamra fordulok és egyenesen a szemébe nézek.
-Fázol?-súgom.
-Kicsit.-öleli át a plédet.
-Kéred a kabátom?
-Nem, dehogy. Megfázol.
-Bújj ide.-dörzsölöm meg az arcom.
Közelebb húzódik, kissé bátortalanul fúrja arcát a ruháimba, nem sokban különbözik ez attól, amikor ülve vagy állva ölel át, mégis sokkal másabbnak érzem, lába egy pillanatra az enyémhez ér, rögtön elhúzza.
-Menjünk inkább be, megfázol és reggel fáradt leszel.
-Ne, még ne, légyszi.-néz fel, majd a hátára fordul és fejét megpihenteti az egyik karomon.
Egyszerre vagyok mérhetetlenül boldog és ideges is, ha Liam most így találna minket... kíváncsi vagyok, hogy ha rám tennének egy olyan csipogós gépet ami a kórházakban van, vajon milyen magasra ugranának azok a csíkok.
-Ezért egyszer még kapni fogok.-húzom el a szám, majd mozgolódva közelebb csúszok hozzá és felhúzom magunkon a takarót.
-Ott egy hullócsillag!-harap az ajkába.-Kívánj valamit, Zayn!
Nem akarom elrontani az örömét azzal, hogy felvilágosítom, amit hullócsillagnak néz az egy repülő, így hát lehunyom a szemeim és kívánok attól a repülőtől, nem sok mindenki teszi ezt szerintem. Szemeimet nehezen nyitom ki, ahogyan látom ő is laposakat pislog, majd elmosolyodik és már bátrabban fordul felém, arcom a hajába fúrom és néhány percig csendesen lélegzek. Mindent beterít a narancs és a különböző tisztálkodószerek illata, szemeimet már nem nagyon bírom kinyitni, másik oldalára fordul, háta a mellkasomhoz feszül, feneke kínos ponthoz ér, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogy magamban egy férfias örömmosolygásnál többet tegyek. Kezeim a derekára csúsznak és a kényelmetlen ruhák ellenére közelebb húzom, a fáradtságtól felbátorodva résnyire nyitom a szemeim és rekedt hangon felteszek egy kérdést, ami már kb 1,5 hete nem hagy nyugodni.
-Stella.-halk hümmögést kapok válaszul.-Leszel a barátnőm?
Mozgolódni kezd, megfordul a karjaimban és szemeit résnyire nyitva kettőt pislog rám, mielőtt közelebb húzódna.
-Hát persze, Zayn.-mosolyog.
-Köszönöm.-súgom fáradtan, majd közelebb hajolok hozzá, hogy valamivel megpecsételjük a kapcsolatunkat. Ha ez az, és ha fogunk erre emlékezni holnap reggel. Jelen pillanatban annyira fáradt vagyok, hogy nem veszem észre azt sem, hogy az éjszaka közepén a tetőn fekszem egy olyan lánnyal a karjaimban, akire ránéznem sem szabadna. Majd lesz valami. Ahogy szemeim lecsukódnak végleg kizárok mindent, háta hozzám simul, lábait már nem húzza arrébb, az illata mámorítóan hat az agysejtjeimre, arcomat félig belefúrom a hajzuhatagba és a karjaim a dereka köré fonom. Annyira régen voltam már ilyen helyzetben egy lánnyal, és olyan rég volt már az, amikor valakinek büszkén azt mondhattam: igen, ő az én barátnőm. 

19.rész Tiltott dolgok

Sziasztok! :)

Nem kezdek menetegetözni, az én hibámból nem került fel tegnap az új rész. Kolis vagyok és nem kezdtem el megírni még amikor még itthon voltam, a héten nagyon nehezen kerültem géphez, tegnap pedig moziban voltam (This Is Us wáááá!). De! itt vagyok az új résszel és megpróbálok nem késni a következővel. Még egyszer nagyon sajnálom, remélem nem haragszotok! Remélem minden rendben veletek. :)

Nessa xx.

~Stella Starlight~

A szívem még a torkomban dobog, amikor kinyitom az ajtót és szembe találom magam Eric arcával. Nem miatta, hanem azért, mert néhány perccel ezelőtt még Zayn ajkain csüngtem és Louis majdnem ránk nyitott. Csak a szerencsén múlt, hogy nem Zayn előbb nyitott ajtót, mint ő. Én nem hallottam azt a jellegzetes trappolást, túlságosan lefoglalt valami más. Tudom, hogy Eric és köztem még csak most lett vége egy kis híján 2 éves kapcsolatnak, viszont már nem tudok megálljt parancsolni magamnak, talán kellene egy kis idő, hogy egyedül is legyek, de Zayn valami olyat hoz ki belőlem, amit eddig senki más nem. A szeme, az arcának vonala, a haja és az ajkai, mind-mind annyira elbűvölően szépek, meggyőződésem, hogy ő az egyik leggyönyörűbb férfi, akivel valaha is találkoztam.
-Gyere be.-sóhajtok.
Két kéz fonódik a derekam köré, kissé összerezzenek, nem tudom, hogy Zayn vagy Liam az, kíváncsian pislogok hátra de egy göndör hajú fiúval találkozok, aki nevetős zöld szemekkel néz rám, majd óvatosan kacsint egyet és lazán mellém lépve átöleli a derekam.
-Hello.-emeli fel a másik kezét, és mosolyogva pillant a belépő fiúra.
Feszengve ácsorgok mellette, a kezemet az övére teszem és óvatosan bökdösöm, próbálom jelezni, hogy ne tegye ezt. Tudom mi a célja, rövid ismeretségünk alatt arra már rájöttem, hogy Harry nagyon rafinált és furfangos, és nagyon szerethető. Ennek ellenére nem akarom, hogy azért, hogy Ericet féltékennyé tegye, engem ölelgessen. Megölelem én őt magamtól is. Nem is akarom, hogy az ajtóban ácsorgó exbarátom féltékeny legyen, ott van nekem Zayn, akinek valamilyen csoda folytán elnyertem a figyelmét és szerdán randizni visz, számomra ez hihetetlen.
-Haz.-szólok halkan.
-Tessék?-hajol közelebb halkan hümmögve. Majd nemes egyszerűséggel az arcomhoz hajol és megpuszil.
Érzem magamon a tekinteteket, lopva pillantok hátra és látom, ahogy Zayn levágódik a kanapéra, pillantása kis időre elidőzik rajtam, majd arcára lágy mosoly ül ki és a tekintetét a tv felé fordítja.
-Gyere, menjünk ki!-fejtem le magamról a göndör hajú fiú kezeit, majd egy intéssel Eric tudtára adom, hogy kövessen.
-Stell.-szólt halkan Liam.
Egy pillantással elintézzük mindazt, amiről én akarom, hogy tudjon, és ő akarja, hogy én tudjak. Talán ez így működik a testvéreknél, nem tudom, viszont azt tudom, hogy mit akar mondani. Azt, hogy figyelni fog. Elmosolyodok és exbarátommal a nyomomban ellépdelek, hallom, ahogy a többiek mögöttünk csinálnak valamit, és elcsípek egy Liam szájából elég gyakran elhangzó 'fejezzétek be'-t.
Kiléptünk az ajtón, halkan becsukom Eric után a vastag üveget és néhány pillanatig csak nézünk egymásra, majd leülünk a lépcsőre, nem tudom mit kellene mondanom, én nem is akartam vele találkozni, ő akarta ezt annyira, beszéljen ő.
-Szóval Harry?-néz rám, tekintetéből nem tudok semmit sem kiolvasni.
-Nem.-rázom a fejem.-Ő csak...
Lágyan elmosolyodik, nekem is mosoly kúszik az arcomra, ahogy ott ülünk a lépcsőn valószínűleg nem festünk úgy, mint akik valaha együtt jártak. Olyanok lehetünk, mint a középiskola első osztályában két új gyerek, akikről nem vesznek tudomást a többiek, ráadásul annyira bátortalanok is, hogy nem mernek egymáshoz se szólni.
-Ő csak Harry.-legyintek.-Életcélja kiakasztani a bátyám.
-Aha.-bólint.-Figyelj, Stella...
-Ne.-nyögöm, és hátratúrom.
-Sajnálom, hogy bunkó voltam, csak nem tudtam hogyan mondhatnám el, olyan régóta együtt voltunk...
-Semmi baj.-sóhajtok.
-Nem akarok haragban lenni veled.-néz komoly arccal a szemembe.-Nézd, te voltál az első komolyabb barátnőm, nem akarom, hogy utálj.
-Nem utállak.
-Ugyanúgy szeretnék veled néha összefutni, mindig is nagyon kedveltelek, te egy édes lány vagy és megérdemelsz valaki olyat, aki mellett igazán boldog lehetsz.
-Te is.-mosolyodom el.
-Rendben vagyunk?-nyújtja felém a kisujját.
-Igen.-bólintok, és a kisujjam az övébe akasztom.
-Jól érzed itt magad?-próbál könnyed csevegést kezdeményezni.
Ismét bólintok, a karjaim magam köré fonom és a kertet bámulok, szeretnék legalább 1 pillantást vetni hátra, hogy lássam mit csinál Zayn, de nem teszem, mert tudom, hogy vagy elrabolna a pillantásával, vagy a fejem lángba borulna. Lehetetlen, hogy valaki nem venné észre.
-Viccesek.-mosolyodok el.
-Rendben.-simít végig a karomon.-Most megyek, van egy olyan érzésem, hogy már nem akarnak annyira megkedvelni.-nevet halkan.
-Majd beszélek velük, nincs semmi bajuk veled.
-Kikísérsz?-tápászkodik fel mellőlem, majd a kezét nyújtja felém.
Elfogadom a felém nyújtott végtagját és felállok, óhatatlanul is az üveg felé nézek, Liam és Niall minket figyel, Louis hadar valamit a tévét bámuló Harry-nek, Danielle Liam mellett ül és ahogy látom a kezét simogatja, és Zayn... Zayn szerintem félig alszik. Rámosolygok a mellettem álló fiúra és elhúzom az ajtót, mindannyian felnéznek, Zayn nagyokat pislog és megdörzsöli barna szemeit.
-Sziasztok.-int Eric, válaszul mindenki eldünnyög egy 'szia'-t, majd elkísérem az ajtóig. Puszival búcsúzunk, egyikünk sem ígéri, hogy hívni fog, nem szervezünk találkát, talán mindketten tudjuk, hogy ez már nem lenne olyan. Ha összefutunk talán majd váltunk pár szót, de ennek itt vége, mindketten továbbléptünk. Én legalábbis biztosan.
-Minden rendben?-kérdezi Liam.
Becsukom az ajtót és mosolyogva pillantok rá, a szőke hajú fiú feláll, nagyot nyújtózkodik és egy mosoly után a konyhába megy.
-Aha.-huppanok le a felszabadult helyre, azaz Zayn mellé. Erősen kell küzdenem, hogy ne hajoljak az arcához és macskás módszerrel kunyeráljak tőle csókot, ezzel még várnom kell.-Megbeszéltük.
-Oké.-mosolyog rám, majd magához öleli göndör hajú barátnőjét és puszit nyom az arcára. Ők ketten hihetetlenül édesek.
-Akkor nem kell elvernünk?-pislog csalódottan Louis.
-Nem.-nevetek.-Csak az hiányzik...
-Jó, de szólj, Hazza-val lesben állunk.
-Hazza egy legyet se tud leütni anélkül, hogy megsérülne.-dünnyög Zayn.
Elmosolyodok, hiszen a hangja kissé rekedt és csak úgy süt belőle a fáradtság, Niall becsattog egy zacskóval a kezében, arrébb túrja a sértődött göndört és lehuppan mellém. Nem tudom figyelmen kívül hagyni Louis mindent tudó, kutakodó pillantását. Hümmögve nyomja az orrom alá a hagymásan illatozó zacskót, megrázom a fejem és hátradőlök, egyre jobban érzem Zayn illatát és ez egyre jobban elkábít. Átnyúl fölöttem és az ő arcába nyomja, de hasonlóan hozzám egy fejrázással reagál.
-Én kérek!-kapja ki a kezéből Louis, majd belemarkol és a szájába szórja a darabokat.
-Te fogod felporszívózni a kanapét.-motyog Liam.
-Szerinted miért vannak rajta ilyen párnák? Pont azért, hogy besöprögessen oda a morzsákat, megmutassam hogyan?
-Inkább ne.-legyint fáradtan.-Majd megcsinálom én.
-Túlzásba viszed ezt a takarítgatást.
-Vagy csak nem akarok egy büdös szemétdombon élni.
-Ez a ház aligha szemétdomb.-nevetgél Harry.-Szerintem mi nem tudunk azt csinálni belőle.
-Ne felejtsd el, hogy itt van Niall is.-nevet fel Zayn.
-Ja, meg Louis.-teszi hozzá a szöszi.
-Niall-nek egyébként olyan őrült matematikus feje van amikor reggel felkel, meg amikor olyan furán felzselézi a haját.-közli Lou.
-Tényleg?-pislog nagyokat.-Úristen! Zayn, vigyél el egy fodrászhoz!
-Miért én?-szalad a homlokáig a szemöldöke.
-Mert te vagy Zayn.
-Igaz.-bólint lebiggyesztett ajkakkal.-Amúgy nem kell, jó ez így.-kapja el a szöszke fiút és megdörzsöli a fejét. Röhögve kezdik egyébként rajtam átnyúlva lökdösni egymást. Valahogy én is belekeveredek, Niall hangosan nevet, Zayn elkapja a derekam és könnyedén félretesz Louis ölébe, majd ráugrik az ír srácra. Nevetve teszem a fejem Liam ölébe, a lábaim Harry combjain pihennek, megragadja az alkalmat és simogatni kezdi a vádlim.
-Liam.-motyogom, és rámosolygok. Tekintetét leveszi a göndörről, kisimítja a hajam a homlokomból és elmosolyodik, nem szól rá az amúgy cinikusan vigyorgó barátjára, aki a zoknis lábujjaim nyomkodja.
-Jó.-nyom puszit a homlokomra.
Louis rázni kezdi a lábait, ijedten visítok fel amikor elvesztem az egyensúlyom és kis híján lebucskázok, Liam a karjaim kapja el, Harry a lábaim, Louis röhögve kiterül, Zayn és Niall befejezik a dulakodást és nagyokat pislognak. Leereszkedek a földre, lábaim felhúzom és a fejem Louis térdének döntöm, nevetve borzolja össze a hajam.
-Jól vagy?
Hümmögve adok választ a kérdésére, mosolyogva pislogok körbe, miközben Danielle Lou kezére csap és elrendezi a hajszálaim. Óvatosan Zayn-re pillantok, arca piros, haja kissé zilált és édes nevetőráncok gyűlnek a szeménél, ezek ellenére kezeit ökölbe szorítja, pillantása talán 2 másodpercre találkozik az enyémmel, majd belülről az ajkába harap és elkapja a tekintetét, ahogyan én is teszem. Lesütöm a szemeim és a hajamba túrok, hirtelen eszeveszettül vágyok arra, hogy végre este legyen és átlopakodhassak hozzá, vagy ő hozzám. Óvatosabbnak kell lennünk.
-Stella?-köhint.
-Tessék?-pislogok fel zavartan.
-Ide adnád nekem az irodalom könyved?
-Hogyne!-pattanok fel, mert egyből értem a célzást.-Kell a füzet is?
-He?-szalad össze Harry szemöldöke.
-Zayn segít Stella-nak irodalom fogalmazást írni.-közli furcsán Louis.
-Nem tudom, megnézem.-tápászkodik fel lassan, kissé lomha mozdulatokkal baktat a lépcsőhöz és felvont szemöldökkel fordul felém. Mosolyogni támad kedvem, hihetetlenül jól csinálja ezt.
-Milyen fogalmazás?-kérdezi Liam.-Miért nem kértél meg engem, hogy segítsek?
-Költők.-vágja rá Zayn, mielőtt megszólalhatnék.
-Már értem.-mosolyodik el, majd puszit nyom a homlokomra én pedig feltápászkodok.
-Na, jössz?-pislog unottan a lépcsőnél álló fiú.
Hümmögve lépek oda mellé, tartok némi távolságot kettőnk között és előre megyek, a többiek nem igazán törődnek velünk, Harry Niall-t kezdi nyúzni, Liam elfoglalja magát Danielle göndör tincseivel, egyedül Louis vigyorog furán. Zayn unott pillantást vet rá, majd gúnyosan elmosolyodik és felemeli jobb kezének középső ujját. Látszólag nem veszek róluk tudomást és előre megyek, Zayn lemaradva követ, majd amikor felérünk a folyosóra, kilépünk a többiek látószögéből egyik kezét a derekam köré fonja és megpuszilja az arcom.
-Ez így nem lesz túl egyszerű.-suttogja szinte a fülembe.
Felsóhajtok és közelebb húzódok hozzá, fejemet félredöntöm és magamba szívom az illatát, mindkét kezét a derekam köré fonja, mögöttem lépdelve andalgunk el a szobámig, ajkát néha a bőrömhöz érinti és jókat derül a reakciómon.
-Max 2 percünk van, amit feltűnés nélkül lehetünk itt.-motyogja.
Feltépem a szobám ajtaját, még fél lábbal kint van, amikor már szorosan magához ölelve bekebelezi az ajkaim.
-Valamit ki kell találnunk, ezt az irodalom dolgot nem sokáig lehet bonyolítani.-motyogja.
-Jó.-sóhajtok, karjaim a nyaka köré fonom és mohón kapok utána.
Halkan nevetni kezd de nem enged el, egyik kezét az arcomra teszi és hüvelykujjával végigsimít rajta, bizsergés, pillangók, minden ami ilyenkor megjelenik most is előjön. Lehunyt szemekkel hagyom, hogy elragadjon az érzés, váratlanul ér, amikor elszakad tőlem, fejét a nyakamba fúrja és közel tart magához, mellkasa minden éles lélegzetvételnél hozzám préselődik, szempillái a nyakam csiklandozzák minden egyes pislogásnál.
-Add ide a füzeted.-tol el magától, de még egy puszit kapok a számra.
Levegőért kapkodva fúrom a fejem a nyakába, majd erőt veszek magamon és eleresztem. Mosolyogva figyeli, ahogy a táskámban kutakodva előhalászom az irodalom könyvem és füzetem, majd a kezébe nyomom. Mielőtt kilépnénk ujjaival eligazítja a hajam és gyengéd csókot kapok, mosolyogva pillant rám, majd arcára kiül egy bizonyos unott nézés, kiveszi a kezemből a könyveim és előre megy, várok pár percet majd én is utána indulok, addigra már lent ül a többiekkel és elgondolkozva lapozgatja a füzetem. Legszívesebben most azonnal karon ragadnám és visszahúznám a szobámba.

~Zayn Malik~

Most először üldögélek egy kisbuszban egy középiskola előtt, az arcomat az ablakhoz nyomom és feltűnésmentesen keresem a tekintetemmel Stella-t. Harry a telefonját nyomkodja, Louis pofákat vág a visszapillantó tükörbe és saját magán nevet, Liam ül középen, jobbján Niall, balján én, és mellém fog ülni Stella. *Elégedett fej.*
Észreveszem őt egy sereg lány közt, de amíg ők olyan lányosan beszélgetnek, addig Stella mosolyogva tekinget a kisbuszunk felé, majd leugrik a lépcsőről és a hátán ugráló táskával, jobbra-balra lengedező copffal szalad a kocsihoz. Beljebb húzódok, amikor beugrik mellém a hirtelen érkezésétől összerezzenek, majd semleges arccal pillantok rá. Szeretnék odahajolni hozzá és most azonnal megcsókolni, de ezt több okból nem tehetem, meg Liam amúgy is megelőz mert félig átmászva rajtam hajol a húgához, akit akkor Louis szorongat. Morogva húzódok arrébb, Niall nagy szemekkel, mosolyogva pislog rá.
-Szia Zayn!-néz egy röpke pillanatra a szemembe.
Nagy erőfeszítés árán megőrzöm a hidegvérem és nyugton maradok.
-Hello.-eresztek el egy apró mosolyt.
Társalgásunk ezzel befejeződik, soha nem jöttünk még el így együtt érte, tulajdonképpen bő 1,5-2 héttel ezelőtt még beszélni se voltam hajlandó vele. Most pedig semmire sem vágyok jobban annál, hogy magamhoz ölelve belélegezzem a csodás narancs illatot. Az egy biztos tény kettőnkkel kapcsolatban, hogy nem fogjuk vissza magunkat, talán mert nagyon kevés időt lehetünk kettesben, talán másért. Például éjszakánként a tetőn az ülés nem épp a fő programunk. Nem tudom, hogy előtte is ilyen voltam-e vagy csak most lettem ilyen nyálas, de kifejezetten szeretek ott ülni vele és bámulni magunk elé. A legjobb dolog számomra mégis az, amikor kiscicaként bújik egyre közelebb, kezei a tarkómon pihennek és ujjaival gyengéden simogatja a hajszálaim. Nem tudom mit érzek, mert számomra lehetetlennek tűnik ilyen gyorsan beleszeretni valakibe, de nem is semleges és nem csak a külseje tetszik, hanem az, aki ő. Minden tulajdonságával együtt. Az csak rátesz egy lapáttal, hogy ,,tilosban járunk" ugyanis egy bizonyos délután óta Louis óvóbácsi esténként ellenőrzi a lassan zárdába vonuló rosszcsont Zayn-t, akit ha olyan emberi dolgok miatt nem talál a szobájában, mint a kotlás egy nagy adag végtermék fölött, akkor rohan ellenőrizni az angyalka Stella-t, aki persze az ágyában kuporogva vár... tulajdonképpen rám. Louis azt hiszi nem tudok az éjjeli őrjáratáról, pedig de, így alvást színlelve - azért néha elpilledve - minden este megvárom amíg lelép, és csak azután megyek bűnözni. Niall hűtőt foszt, én megyek megrontani a haverom ártatlan, 16 éves húgát.
-Hogy-hogy mindannyian itt vagytok?-kíváncsiskodik, miután Harry beindítja az autót és kiáll a parkolóból.
-Be kell vásárolni.-közli Liam.-De nem muszáj bejönnöd velünk, ha nem akarsz. Nem megy túl könnyen és gyorsan a vásárlás.
-Ja, Niall biztos itt marad veled.-röhög Louis.-Jobb is, ha ő nem jön be.
-Hé!-horkant sértődötten.-Amúgy ja, ha akarod maradok.-mosolyodik el.
Valami furcsa érzésem van vele szemben, észrevétlenül próbálom fürkészni őt, aztán amikor leesik, hogy mi nem stimmel, először úgy érzem, hogy felforr a fejem, aztán kellemetlen érzés lesz úrrá rajtam. Ha Niall így néz valakire, akkor rendszerint rövid időn belül csalódnia kell. Legyűröm a féltékenységem és keserű szájízzel óvatosan nézek Stella-ra, aki fejét Harry ülésének döntve nagyokat pislog.
-De, bemegyek. Meg akarom nézni ahogy ti vásároltok.-nevetgél aranyosan.
Elfojtok egy mosolyt, mert ha nevet attól nekem is mosolyognom kell, valami mégis elrontja a kedvem, mert látom, ahogy Niall pislog rá. Nem haragszom, hiszen nem tudja, hogy Stella nekem sem közömbös, bűntudatom van amiatt, hogy ezúttal talán miattam lesz szomorú. kellene már neki egy aranyos barátnő, egy olyan lány, aki olyan mint ő. És Stella olyan mint ő, vidám, szeret nevetni, kicsit dilis... Lehet, hogy csak paranoiás vagyok és Niall ugyanolyan, amilyen mindig. Felé fordítom a fejem, aztán nyugtázom magamban, hogy valószínűleg nem a zöld szörny ért utol és csak azért képzelődök, hogy legyen okom féltékenynek lenni, nem, mert Niall úgy néz. És én tudom mikor néz úgy, mert általában elmeséli nekünk ha valaki ellopta az eléggé törékeny szívét.
A beszélgetés feléről teljesen lemaradok, nem hallok és nem látok semmit, az agyam ezerrel pörög azon, vajon hogyan kellene beszélnem vele.
-Zayn?-ismétli valószínűleg már sokadjára Louis, mert az alapból nem túl mély hangja most még magasabb és kissé türelmetlen is.
-Mi az?-kapom felé a fejem.
-Azt kérdeztem, hogy bejössz-e.
-Ja, ja, megyek.-rázom meg a fejem, majd kimászok az egyébkén már teljesen üres kocsiból.-Rejtőzködünk?-pislogok körbe.
-Kellene.-néz körbe Harry, majd a fejébe húzza a sapkáját, alá gyűrve a haját. Jelentőségteljes pillantást vet a köztünk nevető lányra, majd elmosolyodik és eligazítja a kilógó tincseit. Sóhajtva teszem fel kedvenc Obey sapkám és egy napszemüveget, nem túl nagy álca és nem is túl hatásos, de ha mondjuk besétálunk sült krumplinak öltözve, az feltűnőbb lenne, mint 5 napszemüveget viselő srác és egy folyamatosan nevető lány. Talán majd azt hiszik, hogy egy csapat középiskolás vagyunk.
A Tescoba besétálva nem keltünk nagy feltűnést, autóba pakolászó nők és unott arccal cipekedő férfiak mellett lépdelünk el, megkaparintunk két bevásárlókocsit, és valószínűleg attól fogva szabadul el a pokol. Harry és Louis tolják a két kocsit, természetesen mindketten rátámaszkodnak és megpróbálnak felállni a kerekekre, aminek az a vége, hogy a kocsik elindulnak előre és ők kis híján elesnek.
-Ennyit a feltűnésmentes bevásárlásról.-sóhajt Liam.
Stella előrerohan, Harry egy könnyed mozdulattal felkapja és beülteti a saját bevásárlókocsijába, majd maga előtt tolva futásnak ered a visongva nevető lánnyal, nyomukban az üvöltöző Louis-val. Liam egy pillanat alatt eltűnik mellőlem és kalimpálva, kiabálva sprintel feléjük. Nem, senki nem néz ránk, csak az egész Tesco parkoló. Megfordulok és egyenesen szembetalálom magam Niall elrévedő kék tekintetével, akkor éreztem magam hülyén a közelében, amikor először találkoztunk és még nem ismertük egymást, egészen mostanáig.
-Menjünk.-dugja zsebre a kezeit és mosolyogva indul a barátaink után.
Csendben követem, nem haladtak túl messzire, Harry a gumicukroknál válogat, kocsijában Stella-val, mellette Louis vitatkozik valamin Liam barátunkkal.
-Figyelj, Stella is akar répa formájú gumicukrokat, ugye Stell?
Hümmögve néz rá, látszólag azt sem tudja miről van szó, mert csodaszép szemeit Harry-n tartja, aki elmélyülten magyaráz valakiről.
-Mondd, hogy akarsz répás gumicukikat!
-Én...
-Ő is akar!-üvölti, majd belevágja a saját kocsijába és végigrohan a soron, éles kanyart vesz jobbra és számára gonosz röhögéssel eltűnik.
-Csak azt mondtam, hogy vegyen kenyeret.-bámul maga elé Liam.
Egyszerre tör ki belőlünk a röhögés, Harry szép nyugodtam elindul hiányzó társunk után, rágózva pislog körbe, miközben maga előtt tolja a bevásárló kocsit.
-Hozzunk egy kocsit.-pislogok utánuk.
-Nem.-legyint Liam.-Menjünk, majd pakolunk Louis kocsijába.
-Abba én akarok beleülni.-rohan el Niall is.
-Tolsz?-nézek ártatlan arccal az egyetlen normális emberre mellettem.
-Aha.-röhög.-De cserélni fogunk!
Megszerzünk mi is egy bevásárlókocsit, néhányan már csúnyán néznek ránk, valószínűleg tudják, hogy a két másik bevásárlókocsis idióta velünk van. Megtaláljuk őket a gyümölcsöknél, Harry és Niall banánokkal kardoznak, az utóbbi Louis kocsijában guggol, viszont a sofőr a répáknál ácsingózik nagyon fura fejet vágva, így a járgány minden egyes ,,csapásnál" jobbra-balra mozog. Stella nevetve nézi őket, tekintete összekapcsolódik az enyémmel, barna szemei vidáman csillognak, Liam meg elindul velem egy másik osztály felé, majd a fejemre dob egy csomag WC papírt.
-Kösz, most nem kell.-dobom félre grimaszolva.
Megkapaszkodok a kocsi rácsaiban, amikor futni kezd velem, szerencsénkre Louis és Niall, mellettük Harry és Stella hozzánk hasonló tempóban befordul a sarkon és egymásnak ütközünk. Minden egy pillanat alatt történik, az egyik másodpercben még röhögve futkározunk, a másikban hatalmas csattanás hallatszik, majd mindannyian a padlón kötünk ki. Kitárt karokkal és lábakkal értetlen arccal pislogok a neon csövek felé, alul, felül, oldalt, mindenhonnan nyögéseket hallok, majd egy lányos kacaj hallatszik, erőt veszek magamon és felülök, hogy lássam, épségben van.
Egy nagydarab néger biztonsági őr hajol fölénk, a társaságunk fele még kába és fájlalja valamelyik testrészét, Niall és Stella hangosan nevetnek, Harry nyöszörögve siratja a kettétört napszemüvegét, amikor mély hangon, kezét felemelve elkiáltja magát.
-Kifelé!
És abban a pillanatban nekem nem az jut az eszembe, hogy nyugodtan vásárolgató emberek közt rohangáltunk, felborultunk, eltört Haz napszemüvege és most egy nagy hústorony készül kizavarni minket egy Tescobol. Sem az, hogy ezért mit fogunk kapni a menedzsmenttől, hanem az, hogy holnap szerda és nekem még nincs meg semmi ahhoz, ami holnapra kell.