~Stella Starlight~
Otthonosan mozgok a szobámban, a házban viszont ez másképp van, félve lépek ki az ajtón, rendszerint valamelyik fiúval megyek le, ez az első napom, még nem ismerem ki magam rendesen. Felnyalábolom a pizsamám és mielőtt a fürdőszobába mennék bezárom a szobám ajtaját. Kb 20 perc alatt végzek, a hajam vizesen omlik a vállamra, felveszek egy fehérneműt és egy hosszú, combközépig érő pólót, melyen egy morcos macska díszeleg, felveszek egy rövidnadrágot és térdzoknit húzok. Tudom, fura, de nem szeretem mutogatni a lábaim, a térdem foltos, kislányként görkoriztam, bicikliztem és gördeszkáztam, az utóbbi nem ment túl jól, ezek a foltok arról árulkodnak. Zokniban alszom el, de rendszerint reggelre elhagyja a lábam legalább az egyik. Nem nagyon szeretnék bugyiban és szexi hálóingben produkciózni a fiúk előtt, az nem én vagyok. Mielőtt lemennék hosszú percekig gondolkozok azon, hogy visszamenjek-e felvenni egy melltartót, nem megyek, tudom, hogy ezt lent fogom megbánni. Kidugom a fejem a folyosóra, szemben Niall ajtaja is nyílik, megkönnyebbülten mosolygok rá, a karjaimmal átölelem magam és kilépek a folyosóra.
-Helyes zoknik.-vigyorog és a rózsaszín zoknimat nézegeti-Ebben alszol?
Bólintok.
-Ez bizarrabb Harry meztelenkedésénél.-nevet.
Összehúzom a szemöldököm, egyszer láttam egy képet twitteren Harry-ről, azt hiszem Zayn tette ki, de néhány perc múlva törölte is.
Harry az ablakon leselkedett kifelé, teljesen átlagos kép lenne, ha volna rajta ruha. De nincs. Semmi. Még egy sál vagy zokni se.
-Tényleg?-emelem rá ijedten a szemeim.
-Dehogy, annál nincs bizarrabb.-dobja át a vállamon az egyik kezét.-Legfeljebb majd Harisnyás Pippinek fogunk hívni.
Felnevetek, annyira jól esik, hogy ilyen hamar befogadtak maguk közé és kedvesek velem. Együtt ballagunk le a lépcsőn, a konyhába megyünk, ahol Lou-n kívül mindenki az asztalnál üldögél és falatozik valamit. Harry egy bögrét szorongat, Zayn egy gabonapelyhes dobozt olvasgat, Liam pedig a csokis golyókat, öhm, villázza? Valószínűleg ez itt teljesen megszokott, mert rajtam kívül senki nem néz rá furcsán. Amikor megunja szerencsétlenkedést félredobja az evőeszközt és a szájához emeli a tányért. Halkan kuncogok, Harry rám emeli a szemeit, Liam pedig ki les a tányér mögül. Harry nevetni kezd, a bátyám a szemöldökét ráncolva ereszti le a tányért. Zayn ügyet sem vet rám, nyugodtan olvasgatja a gabonapehely cukor, kakaó és a többi összetevő arányát.
-Nagyon cuki vagy.-vigyorog rám a göndör hajú fiú.-A lányok ilyenekbe vannak a párnacsatás pizsibulikon? A nővérem epres pizsamában alszik, de ez jobb.
-Fogd be, Haz!-dünnyögi Liam.
Nem tudom eldönteni, hogy bántásnak szánja-e vagy csak poénkodik. Mielőtt erre rájönnék megelőz, és mentegetőzni kezd.
-Mármint, aranyos, tényleg.
-Tudod Harry, bármilyen furcsa, van olyan ember, aki felöltözve szeret aludni.-nevet Niall, és megcsikizi az oldalam.
-Mert még nem próbálták milyen jó a sok gönc nélkül. Egész nap beszorítva azokba a ruhákba...-látványosan megborzong, és mosolyra húzza a száját.
Zayn egy pillantást vet rám, a szája egy picit felfelé húzódik, majd megvonja a vállát és az étel olvasgatása helyett a tányérjába borít egy kicsit.
-Éhes vagy?-kérdezi Liam.-Szeretnéd, ha csinálnék neked valamit?
-Nekem bezzeg nem ajánlasz fel ilyet!-háborodik fel Niall.
-Mert te nem vagy se szexi csaj, se Liam húga.-közli vele könyörtelenül Harry.
Elpirulok és megrázom a fejem, Liam kihúz maga mellett egy széket és megpaskolja. Boldogan mosolyogva huppanok le rá, Niall pufogva lép a hűtőhöz.
-Mi újság cicám?-kérdezi, és végigsimítja a hűtőajtót.-Milyen meglepetést tartogatsz ma Niall bácsinak?
Ismét nem néz furcsán senki, csak én. Nagy csattogások közt megérkezik Louis is, nemes egyszerűséggel kiveszi Harry kezéből a bögrét és belekortyol az italba, amit a másik fiú felháborodott arckifejezéssel figyel.
-Persze, drága. Szolgáld ki magad!
-Máskor kevesebb cukrot tegyél bele.
Harry visszarántja maga elé a bögrét és mindkét kezével megfogja.
-Oh, Lucy-kiállt fel a hűtővel flörtölő szőke srác.-Jégkrémszendvicsek?! Igazán nem kellet volna, egyetlenem!
Zayn felemeli a fejét a tányérjából, kidugja a nyelvét és fintorogva levesz róla valamit, tágra nyílt szemekkel próbálom visszafojtani a feltörni készülő hisztérikus nevetésem.
-Tessék, ezt visszaszolgáltatom.-emeli a kezét az arcom elé. A mutató és hüvelykujja közt egy rövid, sötét hajszál lóg.
-Öö Zayn, ez nem hiszem, hogy az enyém. A tányérod közelébe sem voltam.
-Ó, tényleg?-kérdezi kissé cinikusan, és a szeme elé tartja a hajszálat.-Kinek van még szerény kis társaságunkban sötét haja?
-Neked!-vágja rá egyszerre a négy srác.
A száját először résnyire nyitja, majd becsukja és durcásan söpri le az ujjáról a hajszálat.
Niall mosolyogva huppan le Louis mellé, szembe velem, és elém tol egy felbontatlan csomagú citromos jégkrémet, miközben ő a sajátján jóízűen nyammog.
-Tessék, ezt Lucy küldi. Ő nem tudja elmondani, de nagyon örül, hogy itt vagy.
Meghökkenve nézek rá, majd elveszem a jégkrémet.
-Igazán kedves.-mosolygok rá, majd a hűtőre nézek.-Öhm, köszi, Lucy?
-Lucy nekem is adhat egyet.-pattan fel Louis, és kitárja az ajtót.
-Hé! Csak óvatosan! Lelke van.-néz rá szigorúan Niall.
-Van akinek a csajok, van akinek a hűtő.-motyogja Harry.
-Üdv az őrültekházában!-nevet rám Liam.
-Ó, most már te is gyogyós vagy!-ugrik mögém Louis, és hátulról átölel, miközben egy hideg jégkrémet szorít az arcomhoz.
-Te leszel gyogyóhercegnő, én pedig a szexi és bátor lovag.-vigyorog Harry.
-Lou.-motyogom.-Lefagyasztod az arcom.
-Bocsi.-rántja el a kezét.
-Megijesztitek!-néz körbe összehúzott szemekkel Liam.
-Nem is, ugye?-bámul rám a szemét meresztve Niall.
-Nem.-mosolygok.
Zayn feláll, a hajszál incidens előtt, és azután sem szólal meg. Csendesen a mosogatógépbe teszi a tányérját, majd szó nélkül kimegy a konyhából. Ismét valami olyan érzésem van, hogy kifejezetten nem kedvel engem, pedig néhányszor igazán kedves, de aztán megint furcsa lesz.
-Ne is törődj vele.-érinti meg a karom Harry.-Kellene már neki egy lány, akkor nem lenne ilyen búskomor és feszkós.
-Magányos! Nem búskomor.-jegyzi meg Liam.
-Régóta nincs barátnője.-harap a jégkrémszendvicsébe Louis.
-Attól még ne legyen bunkó!-pufog mellettem a bátyám.
-Semmi baj.-mosolyodok el.
Igazából egy kicsit rosszul érzem magam, Zayn az első perctől fogva elég távolságtartó, nem úgy mint a többiek. Az egész lényéből egyfajta visszafogottság árad, és ez olyan aranyossá teszi. A hatalmas, barna szemek, és amikor félénken mosolyogva megmutatja a tökéletes, fehér fogait... Aranyos.
-Stell, készen van a házi feladatod?-kapja felém a fejét Liam.
A három srác nevetni kezd, míg én csak bólogatok.
-Oké, csak mert pakoltál és a délutánt velünk töltötted...
-Megcsináltam, Liam.
-Oké.-sóhajt, és elmosolyodik.-Louis, holnap reggel elvinnéd őt az iskoláig?
-Nem kell!-tiltakozom. Nem szeretnék a terhükre lenni.-Majd sétálok, ne kellj fel miattam.
-Oh, úgy is fent leszek.-mosolyog.-Hétköznap nem alszom sokáig.
-Ha fuvarra van szükséged, a Styles autó bármikor rendelkezésedre áll.-paskolja meg a kezem Harry.-Kiválaszthatod melyik menő autómmal szeretnél menni. A gyogyós lovag ló helyett leginkább a Roverrel száguldozik.
-Köszi, mindkettőtöknek.-mosolygok szégyenlősen. Egy kicsit félek tőle, hogy egész nap bámulni fognak, mert luxuskocsival érkezek iskolába. A mai miatt is lehet, hogy bámulni fognak. Nem szeretem ha én vagyok a figyelem középpontjában, egy autó miatt is bámulnának. Mi lenne ha megtudnák, hogy éppen a One Direction 4 tagjával ülök egy asztalnál, nem mellesleg az egyikőjük a bátyám, az 5. tag pedig nem kifejezetten kedvel.
-Megyek, lefekszem aludni.-állok fel.
-Te jó ég!-kiált fel magas hangon Louis.-Mi ez a zokni?!
-Én öö...
-Ez Stella pizsamájához tartozik.-vet rá szigorú pillantást Liam.
-Szent ég!-borzong meg.
Elpirulok, ma este már sokadjára. Mindegyikőjüktől egy öleléssel búcsúzok, jó éjszakát kívánunk egymásnak, majd Liam felkísér a szobámhoz.
-Jó éjt!-húz magához, és a karjaiba zár. Az ölelése kellemes, olyan, mintha egy nagy plüssmackót ölelgetnék.-Örülök, hogy végre itt vagy, remélem jól fogod érezni magad velünk. Kicsit kattantak vagyunk, de kedvesek, Zayn is.
-Tudom, Liam.-nézek fel az arcára.-Jó éjt, és köszönöm.
-Álmodj szépeket!-nyom puszit az arcomra.-A nappaliban leszek, hamarosan én is lefekszem, ha kellek megtalálsz.
Bólogatok, majd ismét megölelem és mosolyogva lépek be a szobámba. Olyan szép, sokkal szebb mint a másik, itt még rend van, nincsenek szétdobált jegyzetek, zoknik, melltartók és egyéb ruhadarabok a földön, nem is lesznek, nem szeretném ha belépne Louis és egy ruhahalmot találna. Én sem szeretem a kupit, de valahogy mindig keletkezik, ha egy ruhadarab lekerül a földre, akkor az szaporodni kezd, egész Mount Everest lesz belőle, aztán az egész leomlik és elönti a padlót. Anya mindig azt mondja, hogy rosszabb vagyok mint egy fiú, majd megnézem 2 nap múlva a többiek szobáját és helyzetjelentést adok.
Kiveszek egy virágos szoknyát a szekrényből, olyat, aminek az alja vissza van varrva, színben hozzáillő rövid ujjút és egy fekete mellényt, egy fonott pántos sarut teszek a ruhák mellé, majd még egyszer átnézem az órarendem és ellenőrzöm, hogy mindent bepakoltam-e. Minden megvan, így nyugodt szívvel oltom le a lámpát és huppanok le az ágyra. Iszonyú kényelmes, kellemesen süpped el benne a testem, puha, de nem annyira, hogy elnyeljen vagy kényelmetlen legyen megmozdulni, tökéletes. Magamra húzom a lila takarót, ami kétszer akkora mint otthon az enyém, a párna is pont olyan mint a matrac, tökéletesen puha, Mégis, hiába tökéletes minden, percekig csak forgolódok, majd a plafont bámulom, hátha időközben elálmosodok és csak úgy elalszok az unalomtól, de nem, nem válik be. Mérgesen bújok ki az ágyból, próbálok halk lenni, az ajtóhoz trappolok és kitárom. A látványtól ami fogad kis híján sikoltozni kezdek, egyrészt mert iszonyúan megijeszt, hogy találok valakit az ajtóm előtt, másrészt mert ez a valaki nem visel semmit, csak egy fehér Calvin Klein bokszert, és fhu de jó teste van.
~Zayn Malik~
A hajamból még csöpög a víz, amikor kilépek a folyosóra és körbenézek. Sehol senki, a szobák előtt elhaladva mindenhonnan szűrődnek ki hangok, Louis valószínűleg az anyukájával beszél, Harry a nővérével, Niall Bobby-val, Liam szobájából nem hallok hangokat. Halkan osonok el előtte, majd megállok Stella ajtaja előtt és nagy levegőt veszek, percekig csak szemezek a tölgyfa ajtóval, már éppen megfordulnék, amikor kinyílik és Stella kis híján felvisít, annyira megijed attól, hogy az ajtója előtt talál, hátrébb ugrok.A kezét a szája elé kapja, a szemei egy pillanatra elkerekednek, esküdni mernék rá, hogy nagyon szaporán ver a szíve, Louis egy alvajárása alkalmával az éjszaka közepén az ágyam fölött álldogált, kissé görnyedten és kócosan, akkorát üvöltöttem, hogy a fiúk a mai napig is piszkálnak ezzel. Sötét volt, félek a sötétben, ráadásul abban a pózban és olyan fejjel teljesen úgy nézett ki, mintha egy horrorfilmből szabadult fogyatékos zombi.
-Ne haragudj!-pislogok rá meghökkenve, kissé ijedten.
Hirtelen nem tudom miért jöttem ide, a tekintetem lejjebb vándorol, még mindig viseli azt a hosszú, rózsaszín zoknit. Elmosolyodok, már emelném fel a fejem, amikor a pillantásom megakad a nadrág és a zokni közti fedetlen területen, a bőre se nem túl fehér, se nem túl barna, pont jó, első látásra a tejkaramella jut róla az eszembe. Az arcom elönti a forróság, amikor rájövök, hogy tulajdonképpen a lábait bámulom, elkapom a tekintetem és az arcára nézek.
-Öhm.-hümmögök zavartan.-Én csak...
Barna szemeit rám emeli, leereszti a kezeit és várakozóan fürkészi az arcom.
-Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom ha bunkó voltam és megbántottalak.-hadarom el egy szuszra.-Nem volt szándékos.
Az ajkai felfelé húzódnak, nem mutatja meg a fogait, de nagyon aranyosan mosolyog rám.
-Semmi baj, Zayn.
-Rendben.-fújok nagyot.-Nem tudsz aludni?
Szégyenlősen bólint, a kezeit a melle elé fonja, valószínűleg kínosan érzi magát, lepillantok magamra, és akkor jövök rá, hogy egy fehér bokszeren kívül nem viselek semmit. Az arcom éppen csak ,,lehűlt" most ismét elborítja a forróság, és úgy érzem a füleim is lángolnak. Egyik lábamról a másikra helyezem a súlyom, csak állunk egymással szemben, mindkettőnk hülyén érzi magát, de egyikünk sem mozdul meg.
-Én sem tudtam az első napokban.-motyogok, mire ismét megmutatja nekem a mosolyát.-Hagylak, menj csak be Liam-hez.-állok félre az útjából.
Halkan becsukja a szobája ajtaját, a léptei csendesek, könnyedek, a haja enyhén mozog. Azon kapom magam, hogy ismét őt bámulom, de ez nem helyes, neki barátja van és ő LIAM HÚGA. Nincs felállítva az a szabály, hogy nem mászunk rá egymás testvéreire, egyikünk sem zargatja Gemmát, Louis húgai fiatalabbak, ahogy az enyémek is, de valószínűleg nagyon dühös lennék, ha mondjuk Harry vagy Niall Doniya-nak udvarolgatna. A tekintetem elkapom a lábairól és inkább a haját nézem, mely gyönyörű, dús hullámokban omlik a hátára és vállára, késztetést érzek, hogy megérintsem és megszagoljam azt a barna hajzuhatagot. Olyan puhának tűnik, illatosnak, kedvem lenne belefúrni az arcom. Elég! Ezt nem szabad! Liam kiherél ha megtudja, hogy a húgáról fantáziálok.
-Jó éjt, Zayn.-suttogja, és rám mosolyog. Szemei kissé fáradtnak tűnnek, ó, Istenem, a hajába túr és az alsó ajka belső felét harapdálja.
-Jó éjt.-suttogom, és elindulok a folyosón a szobám felé.
Nem tudom mit mondhatnék még, nem nézek hátra addig, míg meg nem hallom az ajtó csukódását. Irigykedve pillantok az ajtóra, felsóhajtok és a lábaimat kapkodva osonok el a szobámhoz, nagyon remélem, hogy nem vette észre ahogy a szemeim legeltetem rajta. Nem zárom be az ajtót, csak akkor zárjuk ha lány van nálunk, bedőlök az ágyba és magamra húzom a takarót. Sötét van, de a sötétítő enged be némi fényt, tökéletes. A gondolataimba merülök, csak azért néztem úgy mert még nem láttam így, csak... csak megbámultam, egyszer, egyetlenegyszer. Ez még mindig semmi Harry dumáihoz képest, az már más, hogy lent mik léptek működésbe, ezt csak én tudom, és az a szervem nem gondolkozik. Egyszerű a magyarázat: nem direkt volt. Amúgy is, rajtam kívül még van 2 nőtlen ebben a házban, ki tudja ők mit gondolnak Stelláról, én tudom, hogy tilos bármi olyat gondolnom róla. De a fenébe is... mindig azok a legjobb dolgok, amik meg vannak tiltva.
~Liam Payne~
Az első éjszaka egy idegen helyen mindig nehéz. Mi már megszoktuk a srácokkal, tekintve, hogy sok időt töltöttünk szállodákban, 2, ha nem 1 naponta másik városban, másik szállodában, vagy a turnébuszban. Nekem is nehéz volt megszokni, de ő egy csapat idegen, pár napja megismert kattant srác házában alszik. Olyan srácokéban, akik közül egy hűtővel beszélget, egy villával eszik mindent ami folyékony, kettő teljesen kattant és furcsa szerelmesként viselkednek, külön az egyik egy hangos, üvöltöző őrült, a másik ontja magából a csajozós dumát és elég gyakran meztelenül flangál - Stella jelenlétében ezt nem fogja csinálni - az utolsó a nap 24 órájából 16-ot átalszik.
Amikor elvonulunk a szobáinkba kíváncsian fülelek, de nem hallok hangokat a szobájából. Bemegyek a sajátomba, becsukom az ajtót és kibontakozok a ruháimból. Előveszek egy alsót és 1 fehér pólót, a farmerom a fotelba dobom és a fürdőszobába megyek. Kb 20-25 percet ácsorgok a zuhany alatt, hajat mosok, hosszú percekig áztatom magam, majd leveszek egy törülközőt és a csípőm köré tekerem. Párafelhőt hagyok magam után, megtörölközök, átdörzsölöm a hajam, majd belebújok a kikészített ruhákba, az ujjaim végighúzom rövid hajamon, a nedves törülközőt kiterítem, a ruháim a szennyes kosárba dobom és kilépek az ajtón. Ledőlök az ágyamra és magamhoz veszem a telefonom, olyan szívesen írnék pár sort Stelláról a követőimnek, de tudom, hogy még nem szeretné ha mindenki megtudná, hogy testvérek vagyunk, ezért csak válaszolok néhány kérdésre, olvasgatom a nekem szánt kedves kis üzeneteket, majd jó éjszakát kívánok, és kijelentkezek. Elveszem az éjjeliszekrényről a batman-es fülesem, hosszú percekig hallgatózik, nem hallok semmit sem Stella szobájából, így a kis pöcköket a fülembe teszem és találomra rábökök az egyik lejátszási listára. Miközben a fülemben egymást követik a zeneszámok, én azon gondolkozom, hogy Zayn miért viselkedik így a húgommal. Értem én, hogy nehéz megszoknia és furcsa, hogy csak úgy kiderül, hogy van egy húgom, és néhány hét után ide is költöztetem, de attól még nem kéne ilyennek lennie, sőt... Mindegy, ez Zayn, majd megbékél és összebarátkoznak. A tekintetem a plafont pásztázza, magamban már tervezgetem, hogy mennyi mindent fogunk együtt csinálni, az ajtóm résnyire nyílik, elmosolyodom, számítottam rá, hogy be fog jönni hozzám, és örülök is neki. Kiveszem a fülemből a pöcköket, bezárom a lejátszási listát és feljebb húzom magam az ágyban.
-Liam?-suttog, a hangja egy kicsit remeg, és még a félhomályban is látom, hogy az arca egy kicsit piros.
-Gyere be!
Halkan, lábujjhegyen libben be a szobámba, megmosolyogtat a térdéig felhúzott hosszú zokni. A haja már nem kontyban van, hanem lágy hullámokban omlik a hátára, idegesen húzgálja a macskás póló alját.
-Nem tudsz aludni?-kérdezem, és felhúzom a takarót, megpaskolom magam mellett az ágyat. Bizonytalanul bólint, egy másodpercig szemléli az ágyam, majd sietős léptekkel jön közelebb.
-Nem baj?-emeli rám hatalmas, barna szemeit.
-De, de igen baj!-forgatom a szemem, megszeppenten néz rám, felnevetek és megigazítom a párnát.-Nem, dehogy baj.-nyomok puszit a homlokára.
Összetekerem a fülest, és a telefonommal együtt az éjjeliszekrényre teszem.
-Vegyek elő még egy takarót neked?-kérdezem. Az én takaróm elég nagy, dupla méretű, hogy éjjel még véletlenül se csússzon le rólam, és ha Danielle itt alszik kényelmesen megosztozzunk egy takarón, de azért a biztonság kedvéért megkérdezem. Megrázza a fejét és felém fordul, nem tudok nem mosolyogni, az életem - ha lehet ilyet mondani - még boldogabb, mióta ő is itt van. Felemelem az egyik kezem, ő is elmosolyodik és közelebb húzódik hozzám, a karjaimban annyira kislánynak tűnik, felsóhajtok, én már nem láthatom őt ennél kisebbként, de még vele lehetek, még itt áll előttünk sok, hosszú év, még lehetek a bátyja.
-Köszi.-motyogja a pólómba.
Elmosolyodok, és ismét egy puszit nyomok a feje tetejére. A nyelvem hegyén van egy bizonyos szó, de nem mondom ki, még nem, túl korai lenne és talán megijeszteném, így csak magamhoz ölelem és lehunyom a szemem.
-Én is.-suttogom.-Aludj jól!
-Te is, Liam.-sóhajt.
Az arcom a hajában pihen, vele más aludni, mint Dani-vel. Lábaink nem fonódnak össze, nem úgy ölelkezünk, ahogy a szerelmesek, mégis van valami különös varázsa annak, hogy életemben először alszok a kishúgommal.
